Lehet, hogy be kéne mennem a kórházba? 13 hetes vagyok, jobb oldalt elkezdett szúrni és lüktetni a hasam, aztán elmúlt és most nyomásra nagyon érzékeny. Mitől lehet?

Na ennyit a nyugalomról.

Tessék egy cikk szó van benne arról is, hogy várandósoknál máshol fáj a vakbél. Ja és az nem morog :-D

Ne aggódj, természetes amit érzel és el fog múlni.

[link]

Nekem volt a vakbélműtétem.

Leírom egészen pontosan mit éreztem, aztán mindenki döntse el maga, hogy akkor én tankönyvi eset voltam-e vagy sem.

Mert tényleg nem beparáztatni akartalak, csak felhívni a figyelmedet, hogy néha a legkisebbnek vélt kellemetlenség is elfajulhat, még ha az ember azt is hiszi, hogy ez vele úgyse történhet meg.

De Veled biztosan minden rendben van, sose halgass azokra, akik roszabb lehetőséget villantanak fel, mint amit hallani szeretnél... :S

És ha lepontoztok is az a véleményem, hogy bár szerencsére ritka az ilyen, de igenis létezik, és én ennek az esetnek a kapcsán tanultam meg, hogy ha nem csak rólam van szó, akkor ne próbáljak hősködni, mondván, hogy ááá, úgysincs komoly baj, meg hogy ááá én úgyis jól bírom a strapát - mert lehet hogy a kismamának tényleg nem vészes, de a magzatra sajnos nagyon veszélyes is lehet.

Még 1x mondom, nem a pánikkeltés a célom azzal h leírom velem mi történt, hanem hogy ha vki hasonlót észlel, akkor inkább menjen be 100x feleslegesen az ügyeletre, minthogy otthon maradjon, és a babája életével fizessen érte...

22 óra fel azt hittem, hogy gyomorrontásom van, vagy magas lett a savam (szalmakrumplit vacsiztam, azt gondoltam, biztos az a ludas...) ettem pár szem kekszet, megitta megy pohár hideg tejet és lefeküdtem. Elég kellemtlen volt, nagy nehezen aludtam csak el.

Éjfél körül már nem a gyomromat éreztem, hanem a jobb oldalon (igen, JOBB oldalon, nem átellenben!!!) köldök mellett csavart a fájás, ekkor azt gondoltam ,már biztos áthúzódott a cucc a beleimbe, vártam, hogy mikor kell elrobognom a mellékre. Ez nem volt önmagában olyan vészes, mint korábban, de valahányszor próbáltam masszírozni, rákezdett a lüktetés. És a jobb oldalon, a bal oldalamnak, a derekamnak stb semmi baja nem volt.

kivonszoltam magam mellékre, a jobb lábamat csak húzta magam után, alig tudtam mozgatni, persze alkotni nem sikerült semmit.

Ezután vissza tudtam aludni, mert megint mintha elmúlófélben lett volna a szúrás és a lüktetés.

Aztán reggel hatkor arra ébredtem, hogy ennek a fájdalomnak már fele sem tréfa, az egész hastájékom egy merő lüktető góc volt a kulccsontomtól a combtövemig. Beparáztam, hogy mi lehet a babóval, így gyorsan összecuccolt a párom és levonszolt a kocsiig, ekkor már hulla sápadt voltam és csak csüngtem rajta, nehogy összecsukoljak.

Senkinek nem kívánom, hogy a műtőbe menet végighallgassa, amint a sebész-team a baba életben maradásának százalékos esélyeiről vitatkozik...

Mint ahogy azt sem, hogy azután hónapokig azon izguljon, hogy lett-e vmi maradandó idegrendszeri, vagy motorikus károsodása emiatt.

... na jó, nem sorolom tovább!

Őszintén remélem, mire ezt végigolvasod, már csak egy rossz emlék az egész fájdalom és ijedelem számodra!

Könnyű szülést, és boldog, nagyon boldog babázást kívánok Neked!