Valami jó kis babavárós idézet, versike?

Gulyás Gábor: BABA

Győztél, megnyerted a legnagyobb harcot,

Kifejlődött tested, csudaszép lett arcod.

Kilenc hónap várakozás, mindennek van ára,

Mutasd meg magad, gyere a világra.

Elindulsz egy alagúton, vakító fény hívogat,

Magad körül nem látsz mást, csak hatalmas arcokat.

Mosolyognak, Téged vártak hosszú idő óta,

Sírásod számukra isteni nóta.

Hideg van, megszoktad a burkolt világot

nem ismerted máig az igazi valóságot.

Megszakad hirtelen az összetartó kötél,

nem visz vissza senki, ide születtél.

Újra vizet érzel, megdörzsöl egy néni,

Furcsán érzed magad, elkezdesz félni.

Lefektetnek valakire, ez most már tabu.

Mi történik velem? Tudom már, ez Anyu!

Gratulálok a babádhoz.

Egy megállapodásra jutottam önmagammal már fiatal apa koromban. Azt mondtam: a gyerek mindennap kifizeti saját magát. A szülő egy főkönyvi lapot tart a gyermeke számára: egyik oldalon beírja amit ráköltött s amit rápazarolt, a másik oldalon felrója, amit várt ezért viszonzásul. Az én tanácsom az, és én, amennyire emberileg lehetséges, ezt végre is hajtottam: a szülő mindennap zárja le a számadást, írja be egyenlegül: VAN GYERMEKE. Ez mindent ki kell, hogy fizessen"

/Móricz Zsigmond

Mécs László vers:

Amikor születtem, nem jeleztek nagyot

messiás-mutató különös csillagok,

csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.

A többiek láttak egy síró porontyot,

de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot,

mintha babusgatná a szép napkorongot.

Maga adta nékem édessége teljét,

úgy ajándékozta anyasága tejét,

hogy egyszer a földnek bennem kedve teljék.

Isten tudja honnan, palástot kerített,

aranyos palástot vállamra terített,

fejem fölé égszín mosolygást derített.

Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat,

ma is úgy szolgál ki, fôzi vacsorámat,

mint királyi ember királyi urának.

Amerre én jártam, kövek énekeltek,

mert az édesanyám izent a köveknek,

szíve ment elôttem elôre követnek.

Amíg ô van, vígan élném a világom,

nem hiányzik nekem semmi a világon,

három bánat teszi boldogtalanságom.

Az egyik bánatom: mért nem tudja látni

egymást a sok ember, a sok-sok királyfi,

úgy, ahogy az anyjuk tudja ôket látni?

A másik bánatom: hogyha ô majd holtan

fekszik a föld alatt virággá foszoltan,

senki se tudja majd, hogy királyfi voltam.

Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,

minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:

kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.

Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna,

s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,

az én köszönetem így is kevés volna.

Hogyha a föld minden színmézét átadom,

az ô édességét meg nem hálálhatom,

ez az én bánatom, harmadik bánatom.

BENEY ZSUZSA (sz.: 1930):

Hogyan vártalak?

Azt kérdezted tőlem,

hogyan vártalak? -

Mint az éjszakára

fölvirrad a nap,

mint a délutánra

jő az alkonyat,

mint ha szellő jelző

a förgeteget -

ezer pici jelből

tudtam jöttödet.

Mint tavaszi reggel

a nap sugarát,

fagyos téli este

jégcsap csillagát,

mint az alma ízét,

tejet, kenyeret -

pedig nem is láttalak még,

úgy ismertelek.

Mint a fény az árnyat,

záport a virág,

mint a patak medrét,

madarat az ég,

mint sóhajos nyári éjjel

a fák az eget -

mindenkinél jobban téged

így szerettelek.

Azért mert szerettek,jöttem a világra,

lettem új fény,csillag,szülők boldogsága.

Szeressetek engem,igaz szeretettel,

a kincsetek vagyok,pici kincs,de ember.

ezt most költöttem:)

:

Mikor jössz már?

Te kis Drága!

Anyukádnak egyetlen virágszála!

Apukáddal éveket vártunk,

hogy karunkban tarthassuk ,

ami virágszálunk.

üdv:stella

Évek hosszú során,

Sokat szenvedtünk érted

A Jó Isten meghallgatott,

És adott nekünk egy kincset!

Üdv:stella

Isten hozott, ölelésért nyújtózó aprócska karok,

szunyókáláskor félig lehúnyt szemek.

Isten hozott, apró kezek és apró lábacskák,

édes kuncogások és mosolyok.

Isten hozott egy világban, amely csak rád várt...

Hatalmas szeretettel!

Mikor megszületik egy várva-várt gyermek,

az élet dolgai új értelmet nyernek.

Apaszív, anyaszív dobban meg egy párban,

új fénnyel ragyognak a világra hárman.