A vége felé másnak is ilyen csigalassúsággal telnek a napok?

Én is úgy éreztem,hogy lassan telik az idő. Sokat feküdtem, de már azt is untam (bár tudtam,hogy pár hét múlva visszasírnám majd a pihenést:) Olyan átmenetinek éreztem azt az időszakot,hogy várok vmire,tudom,hogy utána gyökeresen megváltozik az életem,már semmi nem lesz olyan mint akkor, meg féltem én is a szüléstől, hogy hogy indul be,mikor,stb.

Aztán az első pár hónapot is nagyon lassúnak éreztem,alig vártam,hogy kicsit nagyobb legyen,hogy elmúljon a hasfájás, hogy elkezdhessem a hozzátáplálást....

Most 7,5 hónapos,így utólag meg úgy érzem,hogy milyen gyorsan eltelt ez a pár hónap.

Már én is megbolondulok... úgy csinálnék valamit, de nem nagyon tudok, mindentől fáj a hátam. Kattog az agyam, mi hogyan lesz, mert ráadásul külföldön szülök, úgyhogy minden tök más, mint amiket itt írnak. :( Nagyon lassan megy az idő.

37+3

Holnap kezdem a 38. hetet. Egyre türelmetlenebb vagyok, amit természetemnél fogva szorongásként, nyűgösen, sokszor befelé fordulva élek meg. Visszatartom, hogy ne legyek "hirtelen" indulatos, de sokszor nem sikerül. Eddig szépen teleírogattam a naptárat, hogy melyik nap mit kellene csinálni. Most viszont szabályosan letargiába esek és várom az estét, hogy teljen mindig egy nappal több az időből. Pedig van egy iskoláskorú gyermekem is, ellátom a családom, amennyire lehetőségeim engedik.

Nagyon lasssssan telik, ezért sajnos van idő izgulni is.