Becsúszott a baba védekezés mellett. Hogyan mondjam el a páromnak? Ez már nem az első alkalom

Nem csak te félsz, szerintem sokan vagyunk.

Nekem van szerető férjem, hiteles lakásunk, jó munkánk, mégis félek, és az elején még sokkal jobban féltem. Hogy alkalmasak-e a körülmények, én alkalmas vagyok-e stb :-) De ahogy közeledik a május végi nagy nap, egyre jobban érzem magam! Semmiért nem adnám már! Alig várom, hogy itt csipogjon nekünk.

csak a 2. oldalig jutottam az olvasásban, de engedd meg, hogy elmeséljem a történetemet, remélem segíteni tudok egy kicsit:

tehát, 23 éves voltam, a "párom" 27.

Már 3 éve tartott a kapcsolatunk, rögtön össze is költöztünk, tehát nem friss kapcsolatról volt szó. Én is gyógyszert szedtem, már nem emlékszem melyiket, de ez most nem is fontos. 3 napig lázas voltam, és hasmenésem volt, nem tudtam, hogy ez kihajtja az emberből a fogamzásgátlót. Nyár vége volt, mikor feltűnt, hogy nem menstruálok(a gyógyszer miatt sosem számoltam a napokat). Mikor már tudat alatt valahol biztos voltam a terhességemben, csináltam egy tesztet, pozitív lett. Vegyes érzelmekkel felhívtam a "párom" aki a haverokkal vásárolgatott éppen egy bulira készülődve tőlem 80km-re. Közöltem vele a nagy hírt, mire élből azt válaszolta, hogy jó, ne aggódjál nyuszikám, menjél fel a kórházba, és kérdezd meg, hogy hogyan működik ez az abortusz, mert én nem tudom........pffffff

Méh aznap mikor hazajött felkerestük az anyját(kórházi dolgozó), és közölték velem, hogy akkor anyuka csinál tesztet vérből, és beszél az osztályon egy nőgyógyásszal, hogy mikor tud fogadni.

Persze bebizonyosodott, hogy terhes vagyok, másnapra mehettünk is a nőgyógyászhoz. Teljesen összetörtem, csak zokogtam, hogy az a férfi akit szeretek nem akarja a gyerekemet, ráadásul itt van ez a v.é.n. k.....a, aki meg akarja mondani nekem mikor szüljek gyereket! A folyosón ültünk, vártuk az orvost, mikor is én zokogtam, ő meg megszólalt, hogy "nehéz dolog, tudom, nekem is volt már abortuszom, de mindenkinek így lesz a legjobb!!"

el nem bírom mondani mit éreztem.....

Anyukám végig mondta, hogy ne hallgassak én senkire, ha akarom a babát, ne hagyjam magam, tartsam meg. 23 évesen, egyedülállóként, nagyon féltem....

Szóval megvolt a vizsgálat, 7 hetes voltam, odaadták az abortuszhoz szükséges papírokat, hogy hogyan tovább. A "párom" hallani sem akart a gyerekről. Az anyja pedig még felvilágosított, hogy mit kell mondanom a családsegítőben, hogy biztos elvegyék a gyerekemet!!!

Szóval mentünk a családsegítőbe, én zokogtam, a pasi meg csak tiltakozott. Nagyon mocskosan viselkedtek velem, lelki terrorban tartottak, hogy vetessem el a kisbabát.

Eljött az abortusz napja. Mint a zombi, mentem a kórházba, nem is gondolkodtam, anyukám volt velem. Bementem az ultrahangra, és megláttam a babámat! Minden elszállt belőlem, összeomlottam! Kimentem az osztályra, zokogva, felvették az adataimat, és befektettek a szobába, 1 másik abortuszra váró nő, és 3 kismama mellé.

Anyukám bíztatott, hogy ne legyek hülye, tartsam meg, nehéz lesz, de megéri. Azután magamra hagyott, hogy gondolkozzam. Fél óra zokogás után felhívtam egy barátomat, aki közölte, hogy tartsam meg a gyereket, nem szabad ezt tenni, ő nem érdemli meg.

Felöltöztem, és otthagytam a kórházat. Első utam anyukámhoz vezetett, egymás nyakába borultunk, és zokogtunk, most már örömünkben!!!!!!!!!!!!

76 éves nagymamám azt mondta, hogy ezért volt érdemes még életben maradnia.

Következett az apuka tájékoztatása. nagy levegőt vettem és felhívtam! Erre közölte, hogy most emelte a telefont, hogy megmondja, akarja a kisbabát, ne vetessem el.

Nagyon boldog voltam, életem legrosszabb napjából a legjobb lett!!

Igen ám, de az anyós hatalmas balhét csapott, mikor megtudta, hogy marad a baba. Elhordott engem mindennek, minden voltam, csak királylány nem.

Felment a nőgyógyászatra, és ott kicsapta a cirkuszt, hogy mi az, hogy engem elengedtek, hogy képzelik, hogy nem kapartak ki!!!!

Na hát azóta sem láthatja sűrűn a kis unokát...

eltelt pár hónap azóta, mára 10 hónapos a kisfiam, de apuka nem bírta, egyedülálló anyuka vagyok.

Imádom a kisfiamat, szegényen, de szeretetben nevelem, mindennél többet jelent Ő nekem!!!

Nagyon jól döntöttem, de nem múltak el a sebeim. Most, hogy ezt leírtam neked, végigbőgtem az egészet, és mérhetetlenül haragszom magamra, hogy nem mondtam kapásból, hogy megtartom a kisbabát!!!!!!

Ekkor megfogadtam magamnak, hogy legyen akármi, soha az életben nem megyek abortuszra!!

Remélem te is csak magadra fogsz hallgatni, nem bánod meg, egyetlen babakacaj többet ér a világ összes pasijánál!!

Akkor gratulálhatok? ;)

Szép és problémamentes terhességet kívánok, és remélem a párod meglepetést okoz, és ő is örülni fog a babának.

Azért írd majd meg, hogy alakult...

Annyira örülök hogy így döntöttél.Nem fogod megbánni.

Nekem 4 gyermekem van és hidd el a világ legcsodálatosabb,legszebb dolga az anyaság.

Nézd meg ezt a filmet.Megéri.

Nekem nagyon sokat segített.

Nagyon örülök, és kívánok neked is rengeteg türelmet (-később ezt is megérted:D), és sok boldog pillanatot a kisbabáddal!

Remélem azért ti egy családként tudtok tovább élni!

Örülök, hogy segíthettem egy kicsit!