29 hetes terhes vagyok! Sajnos egyedül maradtam, apuka nem vállalta a babát. Nem rég megtudtam egy közösségi oldal által, hogy nem csak én voltam neki, ugyan abban az időben. Nem tudom mit tegyek, a szülés után indítsak apasági pert vagy nem?

És miért kétled, hogy képes lennék rá? Emberileg, anyagilag is. Ja irigység, mert te rászorulsz egy férfire? Én meg nem, önálló vagyok anyagilag, emberileg is.

és a kérdező is, hiszen 29 hétig fel sem merült benne, ergo semmi szüksége sem a névre sem a pénzre, most is csak azért, mert kiderült csalta a párja vagy a másikat csalta vele a párja-ezt is ki tudja?

Ezért szánalmas most odaállítani a pasihoz, maga a szituáció. Ezzel elégtételt venni a pasin.

Lehet egyébként primitív vagyok, de tényleg nem szorulok a páromra. Most is magam tartom el a gyerekeimet. És magamat is.

Mit szánalmas?

És mit mond akkor, mikor a gyerek "x" évesen kíváncsi apukára? Ja, kislányom, hát én nem alázkodtam ám meg csak miattad... Hogy legalább papíron legyen apád... Ez nekem nem fontos, mert én k..va önálló vagyok.

A gyereknek joga van ahhoz, hogy legalább a lehetősége meglegyen, ha akarja felkeresse, a nevét viselhesse, mint mindenki más az iskolában.

És mért lenne szánalmas? Arról volt szó, hogy nem hagyná el... Közben meg másik nője is volt, és még a kérdező érezze magát a pénz miatt is szarul??? Igenis jár neki, mind a név, mind a pénz.

Persze akkor arra is gondolni kell, hogy akkor apuka el is viheti néha a picit. (de legalább lenne apja...)

Nézd másképp gondolkodunk, és az volt a kérdés ti mit tennétek?

Én semmit, nem engedném SOHA de soha, hogy az ő nevét viselje a gyerekem, és soha nem kérnék tőle egy fillért sem. Akkor sem, ha fülét farkát behúzva visszasunnyogna hozzám és a gyerekhez. Lehet primitív vagyok, lehet mehetnék a Mónika showba, ha lenne ilyen, és ott könyörögne, hadd vehesse a nevére a gyerekünket és fizethessen gyerektartást nekem, de nem hatna meg, akkor sem engedném.

Ne legyen papíron apja a gyerekemnek. Legyen az valóban, mert ez elé nem gördítenék akadályt, de nem mennék bíróságra, hogy ott kérjek egy harmadik embert, kötelezze a páromat, hogy ismerje el sajátjának a gyerekét.

Ez az én véleményem és elhordhatsz bárminek, hiheted, hogy tizenéves vagyok, lepontozhatsz, nem hat meg. NEm alázkodnék meg és kitartok, egy ilyen embertől nem kéne semmi.

És az meg a plusz, ami visszatartana ettől, hogy akkor el kéne engednem hozzá a gyerekemet és a nőjéhez, szintén bíróság által kötelezve, és nincs az a pénz-név, amiért ezt kockáztatnám. Mert amíg nincs tartásdíj, és nyugszik a dolog, ez sem kerül szóba. Arról nem is beszélve, akár el is perelheti a gyereket, mert oké legtöbbször az anyának ítélik a gyereket, de mi van, ha nem? Ezt kockáztatni egy névért, meg havi pár tízezerért?

Kedves utolsó!

Már én is kételkedem benne, hogy van 2 gyermeked. Mi az, hogy "ne legyen papíron apja a gyereknek"????? A születési anyakönyvi kivonatába mindenképpen kerül apa, akár a valódi, akár fiktív, de mindenképpen KELL lenni apának. Ha az anya nem nevez meg apát, akkor a gyámhatóság a gyerek 3 éves koráig mindenképpen kreál neki. Én is úgy gondolom, hogy a gyereknek JOGA van megtudni, hogy ki az apja, és itt nem arról van szó, hogy fizet vagy nem. Ha a gyerek megkérdezi, hogy a születési anyakönyvi kivonatában szereplő XY kicsoda, akkor mit válaszolnál? Ja, azt csak kitaláltam, mert az igazi apukád nem akart és én annyiban hagytam, mert rettentő önérzetes csaj voltam!!!????

63%-osnak üzenném, hogy amiről ő beszél, az nem büszkeség, meg méltóság.

A férfinak ez KÖTELESSÉGE, nem kuncsorgás a részemről, ha köteleztetem arra, hogy vállalja kell a felelősséget.

Viszont tudod mi az IGAZÁN megalázó?

Amikor a pasi a haverjaival azon sunnyog, meg röhögcsél, hogy mekkora liba a nő, és milyen jól megúszta, mert még ahhoz sincs esze, hogy kiálljon a kölykéért. (szó szerinti idézet, saját füllel hallottam az alábbi párbeszédet).

Ha annyira nagyon büszke vagy és akkora a tartásod, akkor EZT is bevenné a gyomrod?

Az a baj, hogy neked eltorzult felfogásod van arról, hogyan működik a világ.

A férfi jön, elszórja a magját, majd köszöni, neki ennél több nem kell, és kisétál a képből - nulla felelősséggel.

Ottmaradsz te, akinek fel kell nevelni egy gyereket, (pedig csak 50%-ban a te "hibád", mégis 100%-ban kell felelősséget vállalnod), és olyan nagyon büszke vagy, hogy nem kérsz? semmit.

Vagyis engeded a férfit elsunnyogni, és megúsznia mindazt, amiben ugyanolyan felelőssége van, mint neked.

Eredmény: teljesen hülyének fog nézni a pasi, és örül, hogy ezt megúszta. Konklúzió: a következő nőnél, akinek lesz annyi esze, hogy rákényszerítse a felelősségre azt fogja a pasi hangoztatni, hogy mekkora rib@nc, mert belekényszerít valamibe, amit nem akarsz. És annak a nőnek valóban sértheti ez a büszkeségét, de miért? Nem a pasi miatt, hanem MIATTAD! Hiszen te mutattad meg a pasinak, hogy mindent meg lehet úszni! Vagyis nem a pasi járatta le a nőt, hanem egy másik nő!

Amennyiben nem libaként gondolkozna egy csomó nő (bocs, nem bántásból), úgy nem kellene félreértelmezni a büszkeséget és a méltóságot, hiszen alap lenne, hogy a pasik ha már megtörtént a "baj" akkor vállalják a felelősséget, anélkül, hogy bárki ezt kérné.

így sajnálom, de számomra elfogadhatatlan, ostoba, és szűklátókörű a véleményed, hiszen sarkítva pont te vagy az, aki ledegradálja a méltóságát vesztett, gerinctelen kuncsorgó szintre azokat, akik nem gondolják, hogy a férfinak meg kéne úsznia mindent, amit tesz.

És őszintén megmondom, hogy rendkívül önző vagy, mert kizárólag TE számítasz ebben a képletben, a gyereked NEM:( Sem neki, sem az apjának nem akarsz esélyt adni arra, hogy normális kapcsolatuk legyen, mi nagyon szomorú. Ha ebbe a helyzetbe kerülnél, akkor lenne egy lázadó, depis kamaszod, aki téged hibáztatna azért, hogy az apja nincs vele.

Gondolom ebből a szemszögből még nem gondoltál bele a helyzetbe.

Úgyhogy tessék, ez az én véleményem. Ha többet tudnál az életről, te is belátnád, hogy neked nincs igazad.