Másnak az anyukája sem szeretne több unokát? Vagy csak az enyém ilyen?

Nálunk is anyós ilyen. Az első unokájánál közölte, hogy ugyan mi tudjuk, de ha ő újból kezdhetné az életét biztos nem szülne gyereket. Nem kértünk tőle semmilyen segítséget, semmibe nem tellett az unokája. Mikor a másodikról derült ki, hogy beköltözött a pocakomba, épp felmondtak a férjemnek, a lakásunk eladását pedig már ügyvédnél aláírtuk. Ott álltunk lakás nélkül, a férjem hitel képtelenül, én ugye nem kaphattam hitelt, hiszen gyeden voltam az akkor 5,5 hónapos kislányommal. Anyós egy 200 m2-es, két generációs házban lakik egyedül. Megkértük, hogy hagy költözzünk be 2 évre az alsó lakásba, cserébe felújítjuk, minden rezsit és egyéb költséget átvállalunk. Belement. Egy vasárnap áthívta a fiát, hogy valamit pakoljanak. Én meg felmertem hívni a férjem telefonon, hogy ha jön majd haza, akkor hozzon már nekem valami kaját a szomszédos kifőzdéből, mert annyira kívánom. Másnap hajnalban csörgött a telefon, hogy ha nekem ilyen a hozzáállásom, akkor ő nem egyezik bele, hogy odaköltözzünk, nem érdekli hova megyünk. Egy évig szóba sem álltunk vele, addig könyörgött, míg úgy láttuk, a gyerekek érdekében jobb, ha jobb viszonyt ápolunk vele. Nem kértünk tőle semmit, csupán engedtük, hogy találkozzon a gyerekkel néha. A 3. babámat várom, mikor bejelentettük a nagy hírt, ő közölte, hogy tönkre teszem a fia életét, nem érti, miért nem lehet elvetetni azt a gyereket. Már amúgy sem ilyen életet képzelt el a gyereke számára. Annyit tűzök hozzá, hogy a mai napig inkább csak elvenné a pénzt a fiától, egy fakanállal nem támogatta sose. Neki azonnal hozzon a fia egy doboz cigarettát, mert el fog tartani számára egy jó darabig míg feldolgozza ezt a traumát. Mindezek után ő van leginkább megsértődve, hogy nem szeretnék túl sűrűn találkozni vele, és nem őt kérem meg, hogy vigyázzon a gyerekeimre, ha valami olyan helyzet adódik. Szerintem egyszerűen önzőek, irigyek. Fel sem fogják, hogy mások is élnek, éreznek.