Hogyan ítélitek meg a fiatalkorúak terhességét?

13:22 vagyok

Az jó lenne ha tudnánk beszélgetni. :)

17:06

Nem itt beszélgetünk, hanem levélben....

És itt most nem az elítélésről beszéltem, (általában, soha senkit nem ítélek el, már ha amit tesz az "normális" kereteken belül van), itt az volt a kérdés, hogy hogyan ítélitek MEG, a védekezés NÉLKÜLI teherbeesést, lényegében arra, gondolok amikor úgy élnek nemi életet, hogy "velem ez úgyse történhet meg", konkrétan, hogy ez kire vezethető vissza...a szülő hibája, a kellő felvilágosítás hiányában, az iskoláé biológiaóra keretében, mert amiről én tudok, ott csak az egymásra mutogatás megy. :) Én fogalmaztam rosszul ne haragudjatok :)

Én ennek az elég "népszerű" hozzáállásnak vagyok ékes példája. 19 éves vagyok és egy több mint 2 éve tartó kapcsolatban az első fél év után pontosan így álltam a dologhoz. "-Velem ez úgysem történhet meg ..." Most 19 éves vagyok és megtörtént, eltelt több mint másfél év és teherbe estem. Sokkot kaptam, rágódtam rajta hetekig, hogy hogy lenne a legjobb, mi lenne a leghelyesebb döntés és megtartottam a babát. Ítéljenek meg (vagy éppen el) ... Nem érdekel. Igaz én már nem vagyok fiatalkorú de a mai világban ha egy 19 éves lány gyermeket vár és meg is szüli (jó esetben) az katasztrófa. :) Főleg egy faluban ... Én ugyanis faluban élek és biztos vagyok benne, hogy amint jobban fog látszani, hogy babát várok majd szépen elindul a rosszindulatú szóbeszéd ahol már rég nem megítélésről hanem elítélésről lesz szó! Viszont az senkinek nem fogja elhagyni a száját, hogy ez a kislány legalább nem vetette el nem úgy mint az a 2000 nő naponta aki szintén épp olyan felelőtlenül él szexuális életet mint ahogyan én éltem. (tisztelet a kivételnek!) Mert én is dönthettem volna így ... De emberként nincs jogom egy ártatlan ember élete fölött nemmel dönteni... Pedig folytathattam volna tovább az életem, nyugodt tempóban folytathatnám a főiskolát, bulizhatnék, foglalkozhatnék még magammal egy jó pár évig és azzal, hogy megalapozzam a jövőmet, de milyen áron?? Itt kezdődik a felelősségvállalás. Azt hiszem. Mostanra már egy boldog kismamának mondhatom magam. :) Egy percig sem bántam meg, hogy így döntöttem!