Hamar "felnőttetek" az anyasághoz?

Ezt majd csak akkor fogod fel ha megszületik. Fokozatosan fogsz belejönni.

Én is első gyerekes anyuka vagyok. 11hónapos elmúlt a lányom,de még néha mindég meglepődök,hogy anya vagyok.

igen. sőt. valóban igaz az, hogy minden jön ösztönösen. nem is gondoltam volna. amúgy ha már megvan a baba nincs időd gondolkodni, elmélkedni ilyesmin, cselekedni kell és minden megy a maga útján.

készülj fel, hogy néha nehéz (kívánom, hogy minél kevesebbszer legyen ilyen) de azért készülj fel. de jegyezd meg, hogy minden rosszabb nap után jön egy nagyon jó és szép :)

volt már, hogy sírtam, mert a fiam keservesen sírt és nem tudtam mi a baja. volt már, hogy sírtam, mert a fürdetés nálunk olyan mintha nyúznám a gyereket, de ezt is megoldottam, az anyai-apai leleményességnek és ösztönöknek köszönhetően (egyszerűen vele fürdök a nagykádban, így már élvezet az egész).

na meg a koszmó, azt se tudtam, hogy ilyen létezik, hiába fürdetem a gyereket, tiszta koszmó a feje :) na emiatt is sírtam, mert hogy nem tudom rendesen ápolni (persze mostmár tudom, hogy nem erről van szó :D) de gyönyörűség ez a baba, imádom szeretem és hidd el te is mindent jól fogsz csinálni, mert a te babád és hiába kapsz jótanácsokat egyet még fogadj meg, nálad jobban senki nem fogja tudni, mert te vagy az anyukája. és ahány baba annyi féle megoldás ahány anya annyiféle megoldás és ösztön és a kettő így együtt, hogy ahány baba és anya páros hatványozottabban annyiféle jó megoldás :)

könnyű szülést kívánok.

ja és nálunk nagyon bevált, hogy a kórházban éjjel nappal velem volt, és mi nagyon összehangolódtunk, kiélveztem minden percét. már felismertem a babák közül, ha az enyém sírt... és még sorolhatnám.

nem olvastam el a hozászolásokat.

nekem akkor volt nagyon "furcsa" érzésem, amikor a párom is már dolgozott kb. 2 hét után, és teljesen ketten maradtunk a babával itthon, akkor úgy gondoltam, hogy úr isten, csak én vagyok itthon, mi lesz velünk, ha baj lesz...mindig tudni fogom mit kell csinálni...jaj, elne felejtsem megetetni... sőt, sokszor álmodtam azt, hogy elfelejtettem, hogy van egy gyerekem, és arra mentem be a szobába, hogy úr isten, tényleg itt van...

tudom, tök hülyén hangzik, de tényleg így éreztem.

mostmár 2 éves múlt, és soha nem felejtkeztem el róla, minden rendben volt :))

most jön a kistesó :)

Én az anyaságba(teendőkbe) úgy gondolom hamar (még a kórházba) belejöttem!Jön ösztönből az egész... :)

De még mosz is elgondolkodok néha, hogy Anya vagyok...Olyan hhihetetlen néha! Viszont nálam az sokáig tartott, hogy összeegysztessem a többi teendővel!Házimunka háztartásvezetés.... és majd én magam...

Ez igazán összerendezett csak mostanában lett, 1 éves kora körül!Mire minden visszaállt a saját kerékvágásába!

Nincs segítségem, apa egy héten kb 3 éjszakát alszik itthon!Szóval mi nagyrészt ketten vagyunk!

14 hós a lányom és már járok fodrászhoz, diétázom, tornázok, mindig finom kaja van itthon (nem zacsis leves gyorsan apának..), rend is van az elérhetetlen helyeken! :)

Nálunk íg yegy kicsit sokáig tartott, mire minden flottul ment!

De az anyaság kapcsán, mingid hallgass az ösztöneidre!

ezt én is megkönnyeztem.... :D

minden anyukának gratulálok és a kérdezőnek is