Hétfőn fordítják meg a babám, mert faros, és bevállaltam, hogy megfordíttatom.. nem a fogadott nődokim fogja csinálni, viszont egy nagyon szimpatikus doktornő. Adjak pénzt? Illik ilyenkor?

Letörölték a moderátorok, no comment. szerintem azert hasznos volt, amit irtam :(

elmentettem, mert szamitottam hasonlóra :S

ime:

Előre közlöm, hogy minden a lehető legrosszabb volt, egyrészt a járvány miatt, másrészt mert tömve volt a kórház. Az orvosok, nővérkék kedvesek és profik voltak.

Reggel 7:15 - 7:35 CTG. Ehhez nincs mit hozzáfűzni, minden kismama ismeri, aki elmúlt 36 hetes (Akik nem: rádraknak két "tappancsot", és ülsz 15 percig, míg a gé megnézi a méhmozgást, és a baba szívhangját)

Várakozás a Főorvos Úrra.

9:30 - Főorvos úr megvizsgál, hogy egyáltalán alkalmas lehetek e, hogy fekszik a baba, milyen a méhszáj. (Teljesen zárt méhszáj, függőleges baba, a feje a mellkasomnál, kicsit aktivabb, mint szokott, érzi, hogy izgulok, meg amúgy se szeretik, ha idegenek tapizzák. (A CTG tappancsait is le akarta rugni, elég céltudatosan csinálta a kölyök)

Főorvos úr rábólint, hogy mehet.

10 óra: van szabad uh, sőt, uh-s orvos is, úgyhogy gyorsan megvizsgálják a babát. A gyorsan az tényleg gyorsan, 3 perc volt, egy roppant vicces és kedves doktor csinálta, a szokásos méretlevétel, súly, meg javasolta, hogy milyen irányba fordítsák a babát (óramutató járásával ellentétesen).

Vissza fel, sajnos a férjem kinnmaradt, ugye a járvány miatt (de mindenki más ki be mászkált, ami zavart), engem leültettek a szülőszobába, hogy majd jönnek.

Várok. Pár óra elteltével kismszek férjemuramnak, hogy menjen el ebédelni.

Mintha órák telnének el. Ránézek az órára, és tényleg órák teltek el. Az ágy egyre szimpatikusabb, úgyhogy felülök. Aztan lefekszem.

12 óra után nem sokkal jön a dokinő. Igazából konkrét dolog nélkül, csak hogy nyugtasson, meg rám nézzen, meg ne izguljak, teljesen rendes. Aztán a szomszédban felordít egy kismama, és szülés felkiáltással elrohan.

2 óra. Bevallom, az újabb két óra várakozási időt hasznosan töltöttem: aludtam. Még félálomban hagyom, hogy a nővérke belémdugja az infúziót (2 dolog: 1. elsőre megtalálja a vénám, ez nagy dolog, általában 4-5x szúrkálnak, 2. dolog: aki látta filmekben, hogy a főhős letéi az infúziót és felkel, az ne higgye el, egy 5 centis tűt nem lehet laikusnak egy mozdulattal kiszedni- foleg, hogy bele van ragasztva, és két kéz kell hozzá.

Körülbelül 5 perc múlva behuzzák a hordozható kis uh géet, ami levágja a biztosítékot. Úgyértem szó szerint, szóval még két perc, míg újra lesz áram, és megjelenik a nődokim, és a Főorvos úr.

Főorvos úr megvizsgál uh-val (ekkor már fürödtem a zselében), és megállapítja viccelődve, hogy óramutató járásával ellentétesen kell fordítani (amit amúgy már elmondtak neki, de azért próbált kedélyes, kedves lenni).

Aztán az egyik doki megfogta a hasam két kézzel a baba fejénél, a másik a fenekénél, és brutális erővel tolták a bőrt, meg az alatta levő babát.

Jó, hogy nem ehettem semmit előtte, mert tuti összecsinálom magam a fájdalomtól. Főorvos úr megáll, és megdorgál, hogy lazítsam el a hasam. Kösz.

Újra.

Bennem egy pillanatra felmerül, hogy leállítom az egészet, és inkább császár, vagy bármi más, de inkább felhúzom a lábam, és nyögve suttogom magamnak, hogy laza laza laza laza laza.

A két doki is nyög, főleg az erőkifejtés miatt. Nem tartott sokáig, talán két perc volt, csak én éreztem borzasztó hosszúnak, amikor a Főorvos úr kijelenti, hogy megfordult, gratulál. A nődokim is gratulál, mindketten balra el.

(apróság, elfelejtettem írni, hogy beraktak egy párnát a hátam alá, sok házi praktika kezdődik igy, de rosszat tesz a lepénynek, ez a párna nem volt magas, talán öt centi vastag, és az egész hátam/fenekem alatt volt)

jön a nővérke, szó nélkül kiveszi a párnát, és rátesz a CTG-re.

Én remegek, mint a nyárfalevél, úgyhogy rendes, és betakar (attól még úgyanúgy rázott a hideg), hányingerem van, meg ilyesmi.

A baba mocorog, rugdos, teljesen új neki a szituáció (a Főorvos úr is kérdezte, hogy volt e valaha befordulva ez a gyerek, hát mondom soha). Nem tetszik neki, helyezkedik, rugdos. Még mindig rugdos. (Ezt nem írom le többször, este nyolcig mocorgott és rugdosott, nem tudom honnan volt ennyi energiája)

Pontban 14:50kor leszedték az infúziót, és a CTG-t.

Én kimentem a váróba a férjemhez (remegve, mint a nyárfalevél), és felhívtam a nődokim, hogy mi a következő léés.

Mivel széen sikerült minden, minden adat jó volt, nem tartottak benn éjszakára, de a 4-6 óra megfigyelést nem akarták kihagyni, amit helyhiány miatt a váróban töltöttem (azért egy ágyat kaphattam volna, vagy nemtudom), a férjem is teljesen fáradt volt, meg aggódott, úgyhogy egymásnak dőlve aludtunk, néha kis simogatás.

17:30-kor (azaz fél hatkor) a férjem nem bírta tovább, rákérdezett a nővérnél.. vagyis elkezdett rákérdezni, de a nővér mondta, hogy "Tudja, a doktornő, jönni fog". Én egész nap nem ettem, tervezgettem, hogy fogom tervszerűen kiüríteni a hűtőt, hogy mindent be tudjak falni És picit szundítottam.

Hatkor megjött a dokinő, a zárójelentéssel, meg mindennel (őt se irigylem, egesz nap rohangált, és még most is pörgött, le a kalappal!), és végre hazamehettünk.

Ennyi.

Igazából hamarabb is meglett volna, ha nem jön közbe annyi minden, és örültem volna, ha nem kell ennyit várni, de erről nem a dokik tehetnek, ők tényleg profik voltak.

De a manómnak megígértem, ha visszafordul, nem szülöm meg )) Nagyon fárasztó volt, igazából ettem, és le is feküdtem aludni. Az utórezgése annyi, hogy hanyatt nem tudok feküdni, pedig előtte tudtam, és a jobb alsó bordám alatt borzasztóan rettenetesen fáj, illetve a hasam bal-alsó része. A lila foltok állítólag 3 héten belül elmúlnak (jó esetben akkor már anyuka leszek )

Pár apró dolog:

- Mi a legrosszabb dolog, ami történhetett volna: megsérül a méhlepény (a hátrahajlós pozició+rányomás miatt), vagy megindul a szülés (akkor rögtön császár) (ezért kellett addig várni, hogy legyen szabad műtő, bár nem műtőben történt az esemény)

- Mi a legjobb dolog, ami történhetet volna: ez, kevesebb várakozással, és fájdalommal

Bevállalnám e még egyszer?

Ez attól függ, hogy milyen szülésem lesz. Ha természetes, komplikációmentes, akkor bizony megérte. Ha visszafordul (Amire van 1% kb), akkor .. őszintén szólva akkor is, hogy el tudjam mondani, és őszintén, hogy mindent megtettem.

Látható változás: kismamásabb a hasam. Eddig olyan volt a hasam, mintha egy labdát tettem volna be a felsőm alá, nem volt szé íves pocim, most már kismamásabb, "cseppszerűbb" az alakja. Nem fáj annyira a járás, nem olyan "pingvines" a menésem, bár tény, hogy nem úgy megyek, mint terhesség előtt.

Azert nem fordult be, mert keves volt a magzatvíz, szóval 1%nal kisebb az eselye, hogy visszafordul. :D

Tegnap kifliben fekudt, ma mar nem tudtuk megallapitani, pedig eddig mindig siman meg tudtuk.

szepen fuggolegesen van.. 39,1 hetes vagyok, de még semmi jele, hogy meg szeretne szuletni.. annyi, hogy kevesebbet mocorgott tegnap, meg voltak olyan fajdalmak, amiket akar joslonak is betudhatok..

szerdan ctg, es szulesznovel talalkozas, varom nagyon (eddig sikerult mindig valaminek kozbejonnie, ugyhogy meg nem is beszeltem a szulesznovel)

kaufiliumot szedem, mint a kisangyal :D

remelem jo lesz minden, es mielobb kibujik, mert mar nagyon varjuk :D