Mennyire számít, hogy a család (mama, papa) mit szól a névválasztáshoz?

mit foglalkozol vele?? HA ennyire beleszólnak a dolgaitokba, mi lesz még később???? MOST szereld le még őket!

Semmennyire. A mi kisfiúnkat Krisztiánnak fogjuk hivni, anyukámnak nem igen tetszett mert hogy az túl hosszú és hogy lehetne már becézni. Azután mondtuk hogy Krisz és most már beletörödött. Ja, még azt is mondta eleinte, hogy Ő Bencének fogja hivni, mondtam hogy én meg nem tenném a helyébe. Mostanra már elfogadta és a pocakban is igy hivja.

Kész tények elé állítottam a nagyszülőket, hogy a lányom neve biztosan az lesz amit mi, szülők kitaláltunk. Apukámnak nem tetszett az ötlet, de volt ideje hozzászokni, úgy látom már elfelejtette, hogy nem tetszett neki.

Nálunk a névválasztásban a párommal eleinte nem volt egyetértés, s mivel a lánynevet Ő választotta volna, ami nekem is megtetszett, annak ellenére, hogy már régóta megvolt a lánynév nekem is, s fiú csak nekem volt, ami régóta tetszett. Páromnak eleinte nem jött be. Nála a Hunor lett volna a nyerő, nekem a Levente tetszett régóta, de vezetéknévhez nem igazán passzol (Mandula Levente), s felhoztam a Marcellt, Mátét, Milánt. Még a Bence s a Roland jött szóba, ami még mindkettőnknek bejött. De végül úgy döntöttünk, s párom is bele ment, mivel nekem a Levente régóta óta tetszik, így az marad. Szülők annyit szóltak az én részemről, hogy igaza van a páromnak, a Mandula Levente a gyerekek körében gúnynévnek fog számítani, s gúnyolni fogják (eleinte ez volt a baja a páromnak, majd mondták, hogy legyen Bence vagy ez meg az miért nem tetszik. Engem zavart, de túltettem magam rajta. Szerencsére Ők legalább abba szóltak bele, amilyen név még a tarsolyunkban volt. De párom rokonsága kitalált szegénykémnek olyan neveket, hogy semmiképp nem adtam volna neki. S már helyettünk akarták elnevezni a gyereket. Baráti társaságban érdeklődtem, mennyire nem illik össze a vezetéknévvel, valaki szerint jó, valaki szerint nem passzol. Végül úgy döntöttünk, hogy vannak furább nevek is, a mi gyerekünk lesz, s van akiknek tetszik, van akiknek nem, a mi döntésünk, s az a lényeg nekünk tetszik. Após mikor megtudta a nevét, Ő mondjuk elég későn kérdezett rá, meg nem is nagyon érdekelte szerintem az elején, akkor csak húzogatta a száját, akkor mondjuk kicsit elbizonytalanodtam, de mondta a párom, hogy Ő már megszokta, meg is tetszett neki, s nem fogja az apja befolyásolni. Ami ritka, mert az apjától nagyon tart, elköltözni se tudtunk ezért, mert tart az apjától. Mondjuk erre számítottam, mert mikor bejelentettük apósnak az unokát, akkor is húzogatta a száját, s be is úgy reagált rá szóban, mint aki azt akarná, vetessük el. Mert 27-28 évesen fiatalok vagyunk egy babához, felelősséggel jár, s biztos átgondoltuk-e hogy babát szeretnénk. Amikor már a pocakban volt.

Nekem őszintén szólva egyáltalán nem számít, s nem is úgy vágtunk bele a névválasztásba, hogy érdekelne bárki másnak a véleménye. Én megkérdeztem anyumtól, hogy mit szól a választott névhez, de nem azért, hogy jóváhagyja, csak kíváncsiságból, mert a nemtetszése amúgy sem változtatott volna. Boglárka lesz, és anyum mondta, hogy "úgyis Bogi lesz", és úgy is hívja már most. Ha fiú lett volna, András lett volna. Anyósom lehet, nem szereti, de nem mondta, csak annyit, hogy a mi döntésünk... hát így is van.