Szülés után volt segítségetek amikor hazajöttetek a kórházból? Jó volt vagy nem?

Nekem kérésemre nem volt segítségem, pedig császároztak és a 4. napon már otthon voltunk. A férjem is csak a hazajövetel napján volt velünk, másnap már mennie kellett dolgozni. Én nem éreztem annyira megterhelőnek, a házimunka megvárt. Az viszont nagy segítség, ha valaki tudna rátok főzni, nekem anyukám 3 hétig főzött és nekem ez volt a legnagyobb segítség. Ne hagyd, hogy anyósod elrontsa (bár attól függ milyen a viszonyotok) a legszebb napokat.

Szia! Nekem nagyon jó volt hogy volt segítségem, hol anyukám jött hol anyósom volt itt, igaz engem nem zavart. Viszont nekem a férjem nem volt itthon, de ahogy értettem neked otthon lesz, tehát ő is tud segíteni. Egyértelműen megmondanám én is neki hogy 3asban lesztek, megoldjátok, ha kell a segítség szóltok.

Első gyerekemnél az utolsó hónapot szinte tök egyedül, otthon töltöttem. Drága Anyósom kitalálta, hogy neki akkor kell, és azonnal felújítani a konyháját és a fiának kötelessége megcsinálni. Mivel szerettem volna nyugodt, békés családot az éppen megszülető kislányomnak így egy büdös rossz szót sem szóltam. Ennek következtében férjem elment dolgozni, utána rohant át az anyjához robotolni. Így teltek a hetek, ha valamit megcsinált, új dolgot talált ki a mama, csak nehogy itthon legyen velem a fia. Ha véletlenül én is átmentem hozzá, akkor csak azt tudta mondogatni, hogy ő milyen szép kismama volt (neki csak, a csak-ot magasan kihangsúlyozva, hasa volt, hátulról meg sem mondták volna, hogy várandós, igaz kétszer szélesebb volt fiatalnak is mint én, de mindegy), és, hogy ő milyen jó anya volt, az ő kisfia olyan szép volt, hogy mindenki irigyelte, sosem volt beteg, stb, stb... De ő mindenféle képen át akart volna jönni, ha hazavittük a gyereket, mert majd ő (elbabázik amíg én csinálom a házimunkát) segít. Édesanyám már sokkal kevésbé csesztetős fajta, de én tudtam, hogy ha átjönne, akkor csak kellemetlenül érezném magam, ha ép nincs rend, vagy nincs kaja/pia a hűtőben, hogy megkínáljam őket. Ráadásul annyira vágytam már rá, hogy egy kicsit együtt lehessek a férjemmel, hogy együtt legyünk hárman. Így nem igazán érdekelt már senki sértődése, én kerek perec megmondtam mindenkinek, hogy ha hazajövünk a kórházból senki mást nem szeretnék magam körül látni csak a babát és a férjemet. Édesanyám simán megértette, felajánlotta, hogy pár napra előre megfőz, azt átviszi mielőtt hazaérnénk, így lesz egy kis ellátmány az elejére, aztán ha mégis úgy érzem, hogy kell, akkor szívesen jön. A drága Anyósom természetesen vérig volt sértve, de őszintén szólva már nem érdekelt. Aztán a sors úgy hozta, hogy intenzívre került a babám, onnan hoztuk haza. Annyira steril körülmények közül vettük ki, hogy úgy gondoltuk az első időben inkább a látogatókat is szeretnénk mellőzni. Így meg is kértünk mindenkit, hogy az első két hétben mellőzék a látogatást. A nagyszülőknek és a testvéreimnek felajánlottuk, hogy jöjjenek át, nézzék meg a kislányunkat, de kérjük szépen ne menjenek hozzá közel, és ne vegyék még fel. Várjunk két hetet, aztán mindenki babázhat kénye kedvére. Na ezt is mindenki megértette, sőt helyeselte, kivéve a drága anyóst, aki oly annyira megsértődött rajta (mert ő nem leprás és nem fertőző, tiszta és ápolt), hogy cserébe 1,5 hónapig le se szarta az unokáját. De nem bántuk meg, hogy így történt, a második babánknál sem tettünk másként, most a harmadikat várom, nála is így szeretném csinálni.

Nekem sem volt segítségem, én előre készültem a főzéssel, egy csomó éltelt (pörkölt, húsleves, sült hús stb.) előre adagokban lefagyasztottam. A főzés lett volna macerás, de így az első hónapot kihúztuk, a egyszerűbb ételeket megfőztem, az időigényeseket kivettem a fagyasztóból. Nagytakarítottam szülés előtt 2 nappal, a fenntartó takarítást az első két hétben nem volt megterhelő megcsinálni.