Két gyermek között mennyi az ideális korkülönbség?

evolúció szerint 4 év, a főemlős társaink is 4 évente tudnak gyermeket vállalni és a természeti népek szervezete is kb. 4 év után lesz képes újra megfoganni.

persze ez csak a biosz része, a lelki egész más és ugye a mi szervezetünk jóval strapabíróbb a jólét miatt, bő táplálék és kalóriafogyasztás miatt.

azért gondolom a 4 év sem véletlen, addigra már elég önálló egy gyermek, de még azért kicsi is, az anya könnyen maga mellett tudja tartani mindkettőt.

nálunk egyébként 2 év és 2 hónap lesz a korkülönbség, remélem jó lesz :)

én még csak most várom az első babát, azt még nem tudom hogy lesz-e neki tesója, ez még a jövő zenéje nagyon :)

viszont köztem és öcsém között 11 év a kor külömbség. én már nem lakom otthon, de míg otthon laktam és még kisebb volt sokat segítettem anyukánknak, például mikor el kellett mennie vásárolni, vagy esetleg apuval elmentek este valahova nyugodtan hagyták rám Öcsköst. szívesen vigyáztam rá.

mikor még pelusos volt akkor imádtam pelenkázni is.

nekünk ez így ideális volt.

meg belegondolva abba, hogy ugye én már nem lakom otthon, azért öcsisajt még ott van anyuéknak, hogy bosszantsa őket :D hihi

Ha jól emlékszem, Czeizel bácsi mondta egy műsorában anno, hogy ha testvéreket akarsz, akkor max. 3 év körül, ha több gyereket, akkor mindegy.

Én nagyon szerettem volna kicsi korkülönbséggel - 19 hónap lett volna közöttük... - de az élet nem így akarta, a tesót félidő után nem sokkal elveszítettük.

Remélem, mire a nagyobb ovis lesz, megérkezik a tesó. És aztán még egy... Mindenesetre nem próbálkozunk többet nagyon kis korkülönbséggel, mert egy problémásabb terhesség nem bírja ki, hogy járni nem, vagy alig tudó gyerkőcöt pakolgasson az ember lánya...

Visszatérve az eredeti kérdéshez, nekem két tesóm van: öt és tíz évvel fiatalabbak. Én soknak éreztem, ezért is szerettem volna kisebbet. De valóban, mint sok minden, ez is a gyerkőcök és szülők mentalitásán múlik.

Öcsém és énköztem több mint tíz év van. Imádom a kissrácot, de n egykének tartom magam.

Szerintem nagyon sok múlik az édesanya hozzáállásán. Köztem és anyám között amúgy sem túl szoros a kapcsolat, kisgyerekként elfordult tőlem, kamaszkort meg végigháborúztuk. Ő sem foglalkozott velem, én meg kamaszként szintén ezt csináltam, senkivel nem foglalkoztam.

Szóval függ attól, hogy a nagyobbat mennyire vonod be, mennyire szoros vele a kapcsolatod, tudja-e hogy attól mert tesó van, ugyanúgy az ő anyja is maradtál stb. Illetve függ attól, hogy milyen jellemű az első: bevonható-e egyáltalán a kistesózásba, vagy inkább az idő oldja meg? Simulékony, vagy akaratosabb? MIlyen életszakaszban van? Önálló? Anyás? Apás?

Ezek szeritem fontosabbak mint a kor.

Ha láthatólag nem tud mit kezdeni a helyzettel, olyanokat prdukál, amit eddig nem, akkor szerintem gyermekpszichológusra is lehet szükség.