Fura skizofrénia: egyszerre akarom-várom-örülök az új érkezőnek és nem tudom elképzelni, hogy tudom majd úgy szeretni, mint a meglévő gyermekemet?

Szia! Nekem igen, és szerintem majdnem mindenkinek! Ha elképzelem, hogy itt lesz már a második, úgy képzelem el, mintha a nagy lenne újra kicsi is....

Nekem is így volt az elején,de most már nincsenek ilyen gondolataim!26 hetes vagyok

Nekem is van egy 2,5 éves kisfiam. Tündér, nagyon nagy személyiség. Én már 38 hetes vagyok, és még most sem tudom elképzelni, hogy a másodikat is ugyanúgy tudom szeretni. Nagyon szégyenlem magam emiatt... Amikor elképzelem a kórházi napokat, akkor mindig a nagyfiam jut eszembe, és elképelem, hogy a kicsivel is ugyanolyan meghitt lesz minden. Aztán egyszer csak kapok egy hatalmas puszit a gondolataim közben, és ismét visszarázódom az első gyerekhez. Nagyon h@lyén hangzik, de örülök, hogy más is érzi ezt, és nem én vagyok az egyedüli, aki ezzel "küzd". Ha megszültem, esetleg megírom neked, hogy hogyan változik ez meg egyik pillanatról a másikra :)! Boldog babavárást!

Ugyanezen mentem keresztül a második baba születése előtt. Imádtam a kislányomat, úgy éreztem, olyan szeretet, amit iránta érzek, nem lesz még egyszer. Kórházba menés előtt egy nappal sírva fakadtam, hogy ezért a "kis ismeretlenért" egyedül kell hagynom a lányomat... Ma már csak nevetek ezen. Imádom a kisfiamat is, ugyanolyan szeretettel, mindig éppen azzal foglalkozom többet, amelyik gyermekemen látom, hogy igényli. Ők is imádják egymást. Engem az a gondolat nyugtatott meg a szülés előtt, hogy talán nem lesz ő az "egyetlen", de olyan ajándékot kap, amire minden egyke vágyik: egy kistestvért. Fel a fejjel, ha a karodban tartod, minden kételyed szertefoszlik, csak azt érzed majd, hogy már megint itt a szerelem...