Hogy viselkedett a párotok veletek a terhesség alatt? Együtt maradtatok a nehézségek ellenére?
Milyen volt köztetek a kommunikáció, szexuális élet, érdeklődés. Aggódom, nincs mélyebb beszélgetés köztünk, jól esne együtt tervezgetni, beszélgetni, megbeszelni, hogy hogy legyen a szülés, a felépülés ideje alatt mi lesz, mit gondolunk a gyermekkel kapcsolatos témákról, a szexuális életünkről sincs beszélve, nem tudom, hogy ő most hogyan látja a testem, nincsenek pozitív megjegyzések, így azt gondolom nem vagyok neki egyáltalán vonzó már. Próbáltam nyitni, de általában semmi eredménye nem lett. Nem kezdeményezi, hogy mondjuk csináljunk pár képet, pedig jól esne, olyan mint ha nem szeretné megörökíteni ezeket a pillanatokat.
Vannak olyan beszolasai vagy poénnak szánja igazából nem tudom, mert nekem nem vicces, az, hogy a tartalmi lényege, hogy én az utcára kerülök a gyerekunkkel vagy nélküle.
Sok problémája van a közös alvással, sokat mocorgok, járkálok pisilni, ilyesmi, és félek, hogy mi lesz a babánk mellett, ettől csak több mocorgas , hang és fény lesz.
Szeretnék vele mélyebben beszélgetni ezekről, de már nem tudom hogyan nyissak, mert az eddigi próbálkozásaim sikertelenek.
Nyugtalanítanak dolgok, és ezeket vele kellene megbeszelni, hiába adom ki valahogy magamból, mivel amit vele kellene megbeszelni nem tudom.
válasza:Együtt maradtunk, két gyerekünk van, mindkettő tervezett volt
Mondjuk az én férjem nem egy tajparaszt, hanem normális ember
15 éve vagyunk együtt, 5 éve házasok, 11 és 3 éves gyermekünk van.
válasza: válasza:Amit leírtál azt még olvasni is fájt. Ez minden csak nem normális kapcsolat.
Az én férjem nagyon gondoskodó, törődő volt a terhesség alatt. Nekünk a szex tiltott volt a méhlepény a méhszájon volt, de mindig éreztette akkor is, hogy szeret. Amikor megszületett a fiunk volt pár hullámvölgy, míg alkalmazkodtuk az új felálláshoz, de ez normális. Újra kell rendeződni.
Amit te leírtál az egy teljesen alárendelt és bántalmazó kapcsolat. Inkább azon gondolkodj, hogy kezdesz új életet nélküle, mert ez nem sok jót ígér a későbbiekre.
válasza: válasza:Milyen volt terhesség előtt a párod? Lehet hogy mindig is ilyen természetű volt, csak most a hormonok felnagyítják, kiforgatják. Az is lehet, hogy mindig is egy gyökér volt, és most mivel egy gyerekkel "hozzá láncoltad" magad, jobban elengedi magát, mert megteheti.
Anyagilag belefér ez a gyerek? Neked lesz jövedelmed? Lehet, hogy beijedt, hogyha rászakad az egész pénzügyi rész, hogy oldjátok meg.
Az én férjem soha nem volt az a beszédes, lelkizős típus. Ez terhesség alatt se változott. Tervezgettünk(főleg én), de sokszor már annyira elől jártam, ő nem értette hova gondolkozok ennyire előre. (Vajon felveszik majd 2 évesen bölcsibe? Óvodába milyen csoportba kerül majd) engem megborítottak a hülye hormonok. Depressziós is lettem. Sokat veszekedtem vele apróságokon. Ezeket egész jól viselte. Kommunikált ő a maga módján. De pl hogy milyen bodykat veszek soha nem érdekelte.
Fényképezkedni gyűlölök én is, ő is. Így eszébe se jutott "megörökíteni a pillanatot". Talán 2-3 kép készült rólam.
Terhesség alatt jól meg voltunk viszonylag, mióta megszületett a baba(7 hónapja), azóta sokkal több a vitánk, kevesebbet kommunikálunk, a szexuális kapcsolatunk is romlott. Egy több emberes baba mellett a házasságunkat is próbáljuk összetartani.
Úgyhogy ez ettől az állapottól lehet még majd rosszabb is.
Gondolkozz el rajta, tudsz-e hova menni, ellátni kettőtöket a babával, ha úgy alakulna.
válasza:Kommunikálnotok kell, az én férjem hajlamos mindennel is viccelni de ha visszakérdezek hogy ez most komoly akkor azonnal vált ha rosszat mondott. Az ember lánya a terhesség alatt sokkal érzékenyebb, nem tudom hogy nálatok csak viccelni akar -e ezekkel, vagy pedig tényleg komoly, ezt jó lenne kideríteni. Pl nálunk minden vizsgálaton ott akar lenni, és az UH fotó a pénztárcájában van, hallom hogy rendszeresen arról beszél a munkatársaival is hogy juhii lesz egy fia. Értelem szerűen ha erre benyög egy olyan zsenialitást, hogy "persze majd kirak minket, haha" akkor az nála szarkazmus, de volt hogy már rászóltam hogy ilyennel ne viccelődjön de olyan is hogy rákontráztam hogy akkor legombolom róla a fizuját gyerektartás címszóval 😅. Tudom béna viccelődés, de ilyen is létezik, de én ebből a szempontból abszolút biztonságban érzem magam és ő is tudja. Ha rád ez nem igaz akkor beszélj vele mert csak távolabb visz titeket. Amúgy az enyém be volt tojva az apaságtól, rendszeresen le kell ülnöm beszélni vele róla, de utána sokkal jobban képes felém és a születendő pici fiacskája felé fordulni.
Amúgy szerintem a beszélgetés indításánál ne várd meg a jó pillanatot, amikor van több időtök kettesben akkor indíts neki és kész, ha nem akarja akkor erősködj, hogy te beszélni akarsz róla és kész mert ez így neked nem jó.
válasza:"Vannak olyan beszolasai vagy poénnak szánja igazából nem tudom, mert nekem nem vicces, az, hogy a tartalmi lényege, hogy én az utcára kerülök a gyerekunkkel vagy nélküle."
Ilyennel normális ember nem poénkodik, főleg egy hormonjai miatt amúgy is érzékeny kismamával.
Ez nem poén, hanem poénnak álcázza azt, amit direktben nem mer/akar kimondani.
válasza:Kedves kérdező,
Egy dolgot nem egészen értek. Nektek komoly pénzügyi problémáitok vannak? Vagy csak ő kommunikálja így? Mármint írtad hogy többet kellene beleadnod a közös kasszába és ilyenek. Az utcára fogsz kerülni. Stb... Amúgy én 30hetes korom óta nem dolgozom, nem volt alacsony a keresetem így nem kevés a kiesés sem, eleinte kevesebbnek éreztem magam miatta, de valójában most más dolgom van. Amúgy mi van amit használtan veszünk, van amit ingyen szerzek, másokat pedig újonnan. Nálunk pénzügyileg így fér bele és nem kell ezt szégyellni, még akkor sem ha amúgy ha dolgoznék sokkal többet adhatnék bele a kasszába.
válasza:Nem ismétlem, amit a többiek írtak, de ezt rossz olvasni. Vagy brutálisan érzékeny vagy, és nagyon félreértelmezed a párod kommunikációját, de valószínűbb, hogy nem lett volna szabad még (vagy egyáltalán nem) gyereket vállalnotok. Nem vagytok házasok, jól értem? Egyrészt olyasmiről, hogy "mit gondolunk a gyermekkel kapcsolatos témákról" nem most kellene beszélgetni, amikor terhes vagy, hanem úgy kellett volna gyereket vállalni, hogy nagyjából tudjátok, hogy egy platformon vagytok ezekkel a dolgokkal kapcsolatban. A másik az anyagi kérdés, amit nem tudok értelmezni, hogy csak a baba dolgaira költöd a pénzed - külön kasszán vagytok? És az hogy lesz, amikor a bevételed töredéke lesz a mostaninak?
Jól írják a többiek, sok éve stabilan működő, őszinte kommunikáción alapuló, sok nehézségen együtt átjutó házasságunkat is rázogatja a gyerek (7 hónapos), ahol ilyen hatalmas szakadékok vannak a kommunikáció terén, ott iszonyat nehéz lesz így.
Arra gondoltam, hogy fél kimondani az érzéseit, igazán nem tudom, hogy neki milyen ez az egész apává válás, próbálok megnyílni, hogy hátha akkor neki is könnyebb beszélni ilyenekről, igazán, ha fájna, amit mondana, akkor is megkönnyebbülés lenne, hogy legalább ki van mondva egyenesen, hogy mi zajlik a másikban és ezen, akkor együtt tudnánk dolgozni. Viszont a poénnak burkolt beszólásai miatt van, hogy összezavar, egy részt úgy érzem szeret mert, mutat törődést, de sokszor a szavai teljesen mást mutatnak. Így nagyon bizonytalanná váltam, és igen kialakult a félelem is bennem, hogy mi van ha kitesz, pici babával nincs hova menjek, vagy el akar válni mi van ha elveszik a gyerekemet. Nagyon rossz érzés, mert szeretem őt és ha van valami, szeretném megoldani. A terhesség elején olyan volt,mintha nem akarná már a babánkat, emiatt mondtam neki, igaz tiszta idegesen, ha így van és azért viselkedik úgy ahogy, akkor inkább váljunk el, nem erőszakolom rá ezt az egészet és inkább most, mert nem akarom, hogy azt lássa a gyermekünk, hogy boldogtalan és azt érezze, hogy miatta van ez, persze nem azért mondtam, mert elakarnék válni, de ha nincs közös megoldás nem tudok mit tenni kettőnkért.
Az is megfordult a fejemben, hogy mivel kislány lesz ez neki csalódás lehet, volt egy helyzet, amikor kisbaba ruhák előtt mentünk el és rámutat egy kisfiú ruhára, és kérdezi, hogy megvesszük-e, és nem értettem, hogy miért vennénk kisfiú ruhát. Már választottunk nevet és elfelejtette, hogy fogják hívni, mondtam neki, hogy ha azert van mert nem tetszik neki, akkor válasszunk másikat még van időnk, de nem.
Amúgy is erzelgősebb vagyok és van amit már nem tudom, hogy csak túl reagálom, ha rosszul esik valami vagy amúgy itt tényleg van valami probléma, ami nincs egyenesen őszintén kimondva.
Bárhogy van szeretném jóra fordítani, megoldani, de nem tudom hogyan.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!