Minden oké lesz a babával egy szivárvány baba utáni terhességgel?

Hivatalosan egy vetélésem volt (amit nem lát orvos, olyan hamar megy el, az ugye nem számít), a 12. héten lett vége. Pont amikor már kezdtem elhinni, hogy végre anya leszek. Fél évvel később terhes lettem, de csak a 8. héten mentem orvoshoz és nagyon sokáig nem mertem beleélni magam, hogy babánk lesz. Ahogy anyám mondta: hiányzott nálam az a terhes mosoly. A terhesség teljesen problémamentes volt, minimális kellemetlenségekkel, tényleg mint egy álom. A baba időre és egészségesen született (jó, a szülés nem volt kellemes ;)). A következőnél már kevésbé aggódtam, pedig ő bonyolította egy kicsit a történetet. A bonyolítást leszámítva az is problémamentes terhesség és szülés volt.

Nekem szerencsére nem volt vetélésem, csak két terhességemmel véreztem a 12. hétig ismeretlen okból. A szülés napjáig azt éreztem, hogy csak szülessen meg egészségesen, és ha egyszer a karomban lesz, akkor utána vigyázok rá, ahogy csak tudok. Nekem terhesnek lenni egy kiszolgáltatott állapot volt. Nem látom a babám, nem tudom ellenőrizni, hogy jól van - e, csak hónapokon keresztül reménykedni, hogy a következő ultrahangon is azt hallom, hogy itt is van a szívhang. Nem hiszem, hogy ez paramamiság. Három gyerekem van, szerintem nyugis szülő vagyok, de nekem stresszes volt terhesnek lenni. A te babáddal valószínűleg minden rendben lesz, megnyugodni ilyen tapasztalatokkal úgysem fogsz tudni, arra gondolj, hogy minden héttel jobbak az esélyeitek. Többet úgysem tehetsz. Fel a fejjel! :)

Az egyik kolléganőm szülés előtt 1 hónnappal vesztette el a magzatot. Hónapokig pszichiáterhez kellett járnia, annyira kikészült. Viszont ha megmaradt volna a lánya, akkor a fia - akiért egyébként annyira odavan - meg sem fogant volna. Sok olyan embert ismerek, aki csak azért él, mert a nagytesó halott. Gombos Edina is közéjük tartozik példának okáért. Nem szabad belebetegni egy vetélésbe, ha utána még lehet másik gyerek. Legfeljebb normális orvost kell választani, jobban odafigyelni.

13: Utólag! én is azzal vigasztaltam magam, hogy ha nem vetélek akkor el, nem lehetne velünk a fiunk. De a vetéléskor ezt még nem lehet tudni, ahogy azt sem, hogy lesz-e, lehet-e következő terhesség. Különösen, ha valaki már régóta próbált teherbe esni vagy már nem fiatal. Engem akkor egy dolog vigasztalt: valószínűleg nem tettem semmi olyat, ami miatt elvetéltem és oka volt annak, hogy nem akart megszületni. (11)