Nem kívánt terhességből kinek született gyereke? Megbántátok hogy megszültétek?

Én mindig szerettem volna gyereket, az apuka gondolta meg magát (vagy hazudott már a kezdetektől fogva).

Lényeg, hogy 10 hetes terhes terhesen maradtam egyedül, most 2 éves a fiam. Imádom :) Sosem bántam meg, de nyilván ez kicsit más helyzet, mintha engem is derült égből villámcsapásként ért volna a terhesség ténye.

Ne érdekeljen, ki mit gondol. Az a fontos, te hogyan érzel.

Alapvetően én nem támogatom az abortuszt, kivéve, ha valami olyan betegsége lenne a gyereknek ami nem élet...De alapvetően, ha már megfogant, nekem egy élőröl van szó, gondold át, te ezt a témát hogyan látod?

A megtartásról is azt gondolom, rajtad múlik, de van 9 hónapod tisztázni magadban, hogy örökbe adod-e vagy sem.

Valóban fiatalok vagytok még a pároddal (bár annyira mégsem, csak manapság szokás később szülni) és jár némi lemondással és logisztikával egy baba, de szerintem minden megoldható. Az anyagi része húzós lehet, ha esetleg még nem dolgoztok, kelleni fog a "nagyszülők" támogatása.

Nem bántam meg, hogy megszületett.:)

Abszolút nem volt még tervben nálunk a baba, “élni” szerettem volna még - ami mint kiderült gyerekkel még nagyobb kaland. Csak egy általános nőgyógyászati vizsgálatra volt időpontom, mikor megtörtént a terhesség megállapítás. Akkor úgy jöttem el az orvostól, hogy szeretnénk még átgondolni megtartjuk e a babát. A párom, aki azóta már a férjem azt mondta mindenben támogat, ezt nekem kell eldöntenem mit szeretnék. Volt egy pár álmatlan éjszakám miatta, vagyis leginkább az volt nehéz hogy megszokjam a gondolatát annak, hogy egy kicsi élet növekszik bennem.

Nyilván mellette és ellene is tudtam érveket felsorakoztatni, de végül győzött a tény, hogy szerelem babánk van és dolga van a világban azért szeretne jönni.

Szerintem az örökbeadás egy szép gondolat, de nem olyan egyszerű, mint hangzik…7 hetes terhes voltam mikor egy reggel pecsételő vérzés volt. Rohantam a sürgősségire, mint kiderült ok nélkül, viszont akkor jöttem rá, a nagy pánikot után, hogy akármennyire is nem szerettük volna még fontos lett számomra a babám.

Hozzátartozik az igazsághoz, hogy mi már jegyesek voltunk, és a babánk pont az esküvőnk előtt fogant. Holnap lesz 1 éves.😊 én 23 voltam, a férjem 27

Viszont kérdező rajtad kívül ezt senki nem tudja eldönteni. Nagyon rossz örlődni emiatt én tudom, viszont csak te érzed számodra mi a helyes és te tudod kész vagy e egy ekkora marhanagy feladatra, esetleg képes leszel e örökbeadni a babádat.

“ jár némi lemondással és logisztikával egy baba,”

Némi? Rohadt sok lemondással jár.

"jár némi lemondással és logisztikával egy baba"

Hát ez azért szerintem is enyhén van megfogalmazva. Mondom úgy, hogy van két tervezett gyerekem.

De mi már úgy vállaltuk őket 30 évesen hogy volt végzettségünk, munkánk, saját ingatlanunk, megtakarításunk. És azt is külföldön szedtük össze, itthon alberletben tuti nem ment volna.

Nem tudom, hogy a francba szedtem volna össze bármit az életben, ha 22 évesen már gyerekem lett volna. Én meg nen akartam bizonytlanságban élni.