Kislányos anyukák, hogy fogadtàtok az kisöcsi érkezését?

Nekem 3 lány után (15, 8, 6 év) érkezik decemberben a kisfiú.

Nem tudom, milyen lesz, miben lesz más, mindenesetre már nagyon várom.

Nincs akkor kulonbseg koztuk az elejen. Csak a fiut nem oltozteted talpig rozsaszinbe :)

Jo meg nyilvan idovel persze mas jatekok erdekelhetik ot, mint a lanyokat, de az en fiam pl ugyanugy babazik a hugaval, karkotot keszit, rajzol, jatekkonyhaval jatszik, fodraszosat jatszanak..:D

Aztan meg lovoldoznek egymasra egy bottal. 🤷‍♀️😂

Lányos anya vagyok, egy motor és vonatfanatikus kislánnyal. 😉 Nos, ilyenkor mi van? :)

Elmegyünk időnként a pályaudvarra nézegetni a vonatokat, a motorosokat is megcsodáljuk. El ne hidd már, hogy minden gyerek egyforma, illetve ha igazán fiús is lesz, nem tudsz vele mit kezdeni! Baromira túlgondolod! Ugyanitt megjegyezném, ismertem könyvmoly, rajzolgatós, művészi beállítottságú kisfiút.

Ma már zeneiskolában tanul.

Ahogy mi, felnőttek sem vagyunk egyformák, úgy 2 kisfiú sem lesz soha egyforma.

Elég buta sztereotípiáid lehetnek. Nővérem fia sokkal kezelhetőbb, nyugisabb, mint az én hiperaktív, öntörvényű lányom....

Bőven tudsz vele majd mit kezdeni, elhiheted. A saját véred, ha fiú, ha lány. Az érdeklődési körét pedig az első 1-2 évben te magad alakítod, formálod!

Örültem.

Mi mást kellett volna?

Sose "lányos" anyukaként aposztrofáltam magam, csak anyaként, akinek történetesen az első gyereke lány.

Egyébként a fiam ezerszer "lányosabb", mint a lányom. És ezalatt azt értem, hogy sokkal bújósabb, érzelmesebb, sokkal jobban kimutatja a szeretetét, érzékenyebb. A lányom meg egy gyönyörű vadóc.

Világéletemben fiús anyukának gondoltam magam, csak azt tudtam el képzelni hogy kisfiam lesz.

Mikor az első babánkat vártuk már az első pillanattól kezdve azt éreztem hogy kisfiú lesz. Már kamasz korom óta meg volt a név amit adni szerettem volna neki. Aztán kiderült hogy kislány. A férjem nagyon örült, én napokig sírtam. Aztán persze átgondoltan az egészet és elkezdtem nagyon izgatott lenne a kislányunk miatt. A második babánál megint bennem volt hogy nagyon szeretnék egy kisfiút, de nem voltam annyira csalódott hogy ő is lány lesz. Aztán a harmadiknál már kislányt szerettem volna, a negyediknél szintén. Persze mindig bennem volt hogy szeretnék egy kisfiút, de úgy voltunk vele hogy nem vállalunk több babát. Aztán ki költöztünk külföldre és jobb lett a helyzetünk, úgy éreztük vágyunk még egy babára. Én úgy voltam vele hogy tuti kislány lesz ő is. Aztán amikor kiderült hogy fiú padlót fogtam. El sem hittem, úgy éreztem nem tudom mit fogok kezdeni egy kisfiúval. A lányok nagyon örültek neki, a férjem is, aztán egy kis idő után én is. Bár még kicsi, augusztusban töltötte az egyet, de már most egész más mint a lányok voltak. Januárra várjuk a legkisebbet, (ő az első nem tervezett babánk, de rettentően boldogok vagyunk) ő is kisfiú. Nagyon örültünk neki hogy kisfiú, mert a lányok közt is kicsi a korkülönbség, és most már nagyon szoros köztük a kapcsolat, reméljük a fiúkkal is így lesz.