Valaki tudd nekem egy orvost, vagy klinikát javasolni ahova ez ügyben mehetnék?

Sajnálom, azt ami veletek történik, de ha még találsz is olyat aki elveszi tőled, akkor is bele fogsz rokkanni! Ebben biztos lehetsz, hogy egész életedben bánni fogod!

Sőt, félidőn túli abortusznál sokkal nagyobb arra az esély, hogy soha többé ne ess teherbe! Ezt te sem akarhatod!

Mivel nem vagy veszélyeztetett terhes egészen a szülésig dolgozhatsz és ha ezek után is úgy döntesz, hogy örökbe adod, akkor hamar visszaállhatsz dolgozni! De szerintem mire a szülésig eljutsz, nem tudsz utána tőle megválni! Megszereted addigra és képtelen leszel megválni tőle!

Miért gondolod, hogy rontana a szüleid állapotán? Szerintem minden szülő, akinek felnőtt gyereke van, egy újabb csöppségről álmodik, még ha nem is mondja ki!

Én kívánom, hogy a legmegfelelőbb döntést hozd meg!

SENKI SEM FOGJA VÁLLALNI!!! 23 hetesen már ki van fejlődve a baba! Max., amit tenni lehet, hogy örökbeadod valakinek, hidd el, sokan várnak egy kisbabára.

És szerintem 23-24 hetesen már szülésről beszélünk, tegyük föl, ha lenne is olyan orvos (de biztos, hogy nincs ilyen), aki "titokban" elindítaná a szülést és megszületne a babád, akkor mit csináltok ott, miután megszületett, megölitek??? Nem értelek, na mindegy.

Nagyon sajnálom, hogy így alakult, nagyon ritka... De késő van már, ilyen korban nincs ABORTUSZ, csak szülés!

Sajnos, ez most így alakult, de késő van, ha ennyire nem érdekel és ha felőled akár meg is halhat, de így is úgy is meg kell szülnöd mostmár, miért ne lehetne másé? Add örökbe. Biztos, hogy valakik nagyon-nagyon fognak neki örülni és talán jobb élete lesz, mint neked.

Sajnálom, de mást tényleg nem tudsz tenni, csak örökbeadni.

Amerikában megcsinálják ennyi idősen is a magzatelhajtást, de Magyarországon szerencsére nem!

Kicsit bosszant a kérdésed, mert nem azon gondolkodsz, hogy örökbe adnád, hanem, hogy megöld! Próbálj keresni olyan alapítványokat, szervezeteket, amelyek örökbe adással foglalkoznak, mert a te esetedben - ha csak nem akarod mégis elnevelni - más nem jöhet szóba!

Szia!

Őt már csak megszülni lehet. Még ha SOS meg is csinálná valaki (szándékosan nem írtam, hogy orvos) az olyan papírokat, hogy súlyosan beteg a baba, valószínűleg mire eljutnál egy kórházba, már kifutnál a 24 hetes időből. És akkor már nincs mese, a 24. hetet betöltött, idő előtt született babáknál mindent meg kell tenni, hogy életben maradjon. Mit csinálnál egy beteg gyerekkel???

Az illegális és egyéb dolgokon pedig el se gondolkozzál, mert az életeddel játszol.

Más lehetőséged már nincs, csak az örökbeadás. Sürgősen felkeresed valamelyik alapítványt, ők segítenek neked, akár örökbeadod, akár megtartod:

[link]

[link]

Szerintem (legalábbis nagyon remélem) csak az első ijedtség beszél a kérdezőből. Majd ha megnyugodott és valóban sikerül felfogni hogy mi is történik /történt most vele (velük) akkor szerintem nem fog már eszébe jutni hogyan lehetne rövid úton megszabadulni tőle.

Barátnőmék egyébkén most kaptak egy tündéri 10 napos kisfuút, borzasztó boldogok, mert nem lehet nekik saját már haza is vitték:)

12:14 az is szó, azt hiszem kimaradt.

nagyon is tiszteletre méltó, hogy törődik a szüleivel és ez maradjon is így. kitől várjon az ember idős korára segítséget, ha nem a saját gyerekétől?

Szia.

Gondoltam leírom neked a mi kis történetünket, de előtte hozzá teszem hogy nagyon sajnálom, mert borzalmasan nehéz lesz.

19hetesen tudtam meg hogy terhes vagyok, volt menzesz, semmi jel...

Bár nekem meg sem fordult a fejemben hogy elvehetem a babát, a 22,héten reggel felébredtem (hozzá teszem ekkora annyira megszerettem a kis bébyt, hogy az életemet odaadtam volna érte) elmentem pisilni, és véreztem, hívtam a dokimat, 10perc elteltével fájásaim voltak, mentőt hívtam, meg kellett szülnöm a 22hetes kislányomat, aki akkor már nem élt, teljes kis ember volt, gyönyörű volt.

Soha életemben nem fogom tudni magamnak megbocsájtani hogy nem vigyáztam rá jobban, bármit megtennék ha mellettem lehetne, és elejétől tudtam volna, így rá is tudtam volna vigyázni.

Mai napig nem bírtam feldolgozni de soha nem is fogom tudni.Bár lepényleválás miatt született meg, ami elvileg nem az én hibám..

Senkinek sem kívánom azt a borzalmas érzést.

Inkább add örökbe az is nagyon fájni fog, de közel sem ennyire.

Most 30hetes terhes vagyok a kisfiammal, rá mindennél jobban vigyázok.

Sok kitartást kívánok neked! Majd írd meg nekünk mi lett!

Szerintem most már a születendő babáddal kéne foglalkoznod, nem azon kéne agyalnod, hogyan vetesd el!

Örülj, hogy neked sikerült, más a seggét a földhöz verné örömében!

Ja, és így is tudod segíteni a szüleidet! Megszülöd a babád, és mivel nekik semmi dolguk, nyugodtan vigyázhatnak is rá, amíg te dolgozol!