Normális, hogy izgulok, hogy egészséges gyermekem szülessen?
Sziasztok. 1 hónap múlva vagyok kiírva első gyermekemmel, aki kisfiú lesz.
Mostanában sokat gondoltam rá, hogy bízom benne, hogy egészséges lesz, nem lesz adhd-s, btmn-es, sni-s, autista, ami manapsàg olyan gyakori.
Sok ilyen gyerekkel találkoztam munkámból kifolyólag is és nagyon nehéz helyzet, ha van ilyen a családban.
Egészségesen táplálkoztam, sokat mozogtam végig.
Egész terhességem alatt nagyon nyugodt és vidám voltam, vàrtam a babám.
Egyedül sajnos a 8. hónapban nem, mert ebben a hónapban költöztünk új házunkba a párommal, ami szàmomra egyszerűen nagyon nagy stresszt jelentett, mert nem szerettem volna 1 hónappal a szülés előtt már menni semerre, hanem jobb örültem volna a nyàri beköltözésnek csak a pàrom így állítása szerint jobban tud haladni.
Sokat sírtam, mert a környezet változás( hogy itt nem ismerek még semmit) meg gondolom a terhességi hormonok is nagyon megingatnak. Ez egy idegen vàros és hirtelen, hogy új orvost, gyerekorvost, védőnőt kellett választani, feltalálni magamat a környéken mi hol van pl..boltok én engem nagyon zavar ez a sok új dolog, a rengeteg ismeretlen ember. Azt veszem észre magamon, hogy nem tudok aludni, feszt forgolódom, kattog az agyam, mindennap sírok. Borzasztó vagyok egyszerűen, nem akarom, hogy baja legyen a babának.
Azóta már lehiggadtam. Most már újra tudok aludni és kezdem megszokni az új körülményeket.
Az normális, hogy izgulsz, hogy egészséges legyen a kicsi, biztosan az lesz egyébként, én ezért szurkolok! <3
A párod viszont kétségkívül önző. Meg kellett volna várnia, amíg megszületik a baba, nem berántani ebbe ennyi idős terhesen.
Szerintem mindenki izgul ilyeneken, ez teljesen normális, senki nem szeretne problémás gyereket (az más kérdés, hogy hogyan tud megbírkózni vele, ha mégis az lesz, van akinek nem okoz nagy gondot).
Ezeknek a betegségeknek ma még nem nagyon tudják az okát, az egy dolog, hogy megfigyelhető családon belüli halmozódás, de sokszor nincs más hasonló probléma a rokonságban, tehát ez ellen nem lehet mit tenni, így ezen főleg butaság stresszelni magad, mert akkor még jópár szörnyű aggódós év vár rád, míg megnyugodhatsz, hogy nincs semmilyen neurológiai vagy egyéb baj.
Szóval próbáld ezt végiggondolva elengedni az ezen való aggódást, mert nem tesz jót senkinek, főleg hosszú távon.
Az új helyet és annak a megismerését meg próbáld kalandnak felfogni, most szerintem neked is jobban van időd mindent feltérképezni ott, mint mikor majd mindig kettesben lesztek a babával, most még eltévedni is jobban ráérsz 😀
Háborúban is születnek egészséges gyerekek. Úgyhogy ne izgulj, ez a környezet változás biztos nem árt a babának.
Gondolj inkább arra , hogy nem teszitek ki ennek őt, már ide születhet. Te meg majd séta közben felfedezed a környéket megegismerkedsz a környéken lakókkal.
Ezek egyike sem betegség, hanem egy állapot és nem(csak) környezet befolyásolja. Hanem genetika.
Egyébként nálunk a családban aspergeres és egyéb neurodiverz állatfajok vannak, rendkívül magasan funkcionálnak a társadalomban, jobban mint jó sok nt...
Amúgy bizonyos mértékig mindenki aggódik a gyereke miatt.
Nem az egészseges terhességen múlik az egészséges gyerek sajnos. Én os azt hittem, de a családban most kapásból 2 adhd/adhd autista gyerek is van (4-5 éves korukban derült ki). Kisebbik fiam most lesz 1.5 éves, tudom, hogy még nálunk sincs lejátszva a dolog, mert mostanában jöhetnek majd jellemzően az auti tünetek. Konrét rettegésben élek emiatt mióta terhes lettem megint.
A költözésről annyit, hogy a párodnak igaza volt. Fogalmad nincs milyen rossz kisbabával költözni. Több napos dobozolás +az ő napi rutinját megtartani. Siman lehet, hogy egy pakolós nap után éjjel sem hagy majd titeket pihenni, mert jön a foga. Egy nap alatt kb egy szekrényt nem tudsz visszarendezni a házban, mert nem jut rá időd. Jobb így sokkal.
Itt nem is az egészségen van a hangsúly, hanem inkább, hogy sokat sírtam, stresszeltem, zavart a dolog.
Mert már a végén volt egy olyan érzésem, hogy sok a változás az életemben. Nem akarok egy idegen településre menni a picivel, hiába ott a ház, mert itt màr mindent tudok hol van és szerettem volna, hogy úgy érkezzen a baba, hogy én magabiztos vagyok. De már most ez így alakult.
És a családodban nem tudod mi lehet az ok? Hogy ennyi ilyen gyermek van?
Tudom, hogy sokszor 2-6 év között derül ki a gond. Ha súlyosabb ugye hamarabb, ha kevésbé akkor meg sajnos később. Nagyon szeretném, hogy legyen egy értelmes kisfiam. 💙 de ki ne akarnám
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!