Azt érzem, hogy a terhesség egy nagy szívás. Ezért rosszul kellene magam érezni? Hosszú lett, bocsi!
Ott kezdődik, hogy sok év lombikozàs után sikerült végre a beültetés. Tök jól viseltem ahhoz képest az elejét, megúsztam némi kis émelygéssel.
Aztán kezdődött azzal az egész, ami miatt most már nem is igazán tudom várandóssàgnak nevezni ezt az állatot, hogy a 20.héttől elkezdett keményedni a hasam. Úgyhogy addig azért drukkoltunk, hogy csak maradjon meg a baba, utána meg, hogy ne nyíljon idő előtt a méhszàj, ahogy azzal sokan riogattak. Aztán elengedtem ezt a dolgot és jött megint pár hét felhőtlen időszak. Majd a 29.héten kiderült, hogy sok a magzatvízem, úgyhogy megjártuk Pestet egy nagyon komoly genetikai ultrahang miatt, hogy nem a babával van -e baj, mert akkor meg azzal riogattak, hogy lehet valami fejlődési rendellenesség okozza a dolgot, pedig az összes létező genetikai vizsgálat akkor már megvolt és mind azt mutatta, hogy egészséges a baba. Pesten is ezt az eredményt kaptuk. Majd a 33.héten olyan sok lett a magzatvíz,hogy befektettek a kórházba, ahol először terhességi diabéteszt állapítottak meg ,aztán meg kitaláltàk, mivel minden cukormérés, vérvétel, vizelet azt mutatta, hogy normál a cukrom, hogy mégsem vagyok cukorbeteg, de azért diétázzak. A diétázàs óta persze semmi energiám sincs és most, hogy lassan 37 hetes kismama leszek, egy újabb kontroll ultrahangon egy orvos azt vette észre , hogy vesetàgulata van a babának. Szóval most lehet emiatt is aggódni (alapból aggódós típus vagyok, talán a sok sikertelen beültetés után, ez nem is csoda). És amiért haragszom magamra, hogy míg más szalad, tesz-vesz ,mindent is csinál ennyi idős terhesen, én a legtöbb nap már csak a túlélésre játszom. Nem akarok elhagyni magam , de se erőm, se energiám igazán semmihez. Persze megcsinálom, de nem érzem jól magam. Pedig 9 kilót híztam csak, átlagos súlyról indultam, most is csak kb a hasam ami óriási, de nem lettem sehol sem vastagabb.
Lehet én vagyok túl gyenge, és tudom, hogy ha kint lesz a baba, sokkal nehezebb lesz, én csak azt várom, hogy végre legyen újra egy kicsivel több energiám és hogy egészségesen megszülessen a baba.
Tudom, hogy vannak mások is, akik hasonlóan vannak és nem szeretnek terhesek lenni, csak ugye ezt nem "illik" így bevallani, mert akkor már ,bár még nem vagy anya , de tuti sz*r anya leszel.
Másnak voltak ilyen érzései, hogy tele van a t*ke az egész terhességgel és akármilyen fájdalom előtt is áll, már várja, hogy végre a várandósság időszaka véget érjen?
En 9 hetes vagyok es eddig nekem borzaszto, pedig hol van meg a vege. 4-5 naponta hanyok de mindennap tobbszor oklendezek (rosszabb igy hogy nem jon ki semmi) hol ramtor a falasi roham, de akkor kifordul a szambol az etel, hol rosszul leszek attol ha csak ranezek a kajara. Semmire nincs energiam, rosszul alszom. Pedig a ver-vizelet eredmeny jo lett.
Kitartast mindenkinek!
Nekem a szó szoros értelmében problémamentes teherbeesésem és terhességem volt, csupán rosszul voltam a 14. hétig, dehát tudjuk, hogy az amolyan átlagos... Túlélni azért nehéz. :D Utólag megszépülnek az emlékek, de most hogy így megint benne vagyok, erősen felsejlenek és nem. Én sem találok semmi élvezeteset abban, hogy egésznap fetrengeni lenne kedvem és rosszul vagyok mindentől kb., amikor egy totyogós a maradék életerőmet is követeli minden percben. Mondjuk vele meg még dolgoztam rosszullétekkel, az sem volt jobb. :)
Szóval nem szoktam panaszkodni, csak a férjemnek és max anyukámnak, vagy a nagymamámnak, ha kérdezik hogy vagyok, de ők megértőek, lesik minden kívánságom, így könnyebb. (A lelkemnek mindenképpen.) Ettől függetlenül én nem ismerek olyat a környezetemben, aki soha nem aggódott, vagy ne lett volna valamilyen panasza egész terhessége alatt. Aki ezt mondja, az szerintem hazudik. Szerintem mindannyian aggódunk a fontos mérföldköveknél. :)
10#-es,De ha szerinted ez nem rossz terhesség és neked az volt,akkor legalább írtad volna le nálad mit jelentett a rossz,mert így csak a szavak vannak,hogy szerinted ez nem rossz. Akkor mi az? A vesetágulat meg lehet minimális is,meg lehet elég komoly dolog is,ha akkora és csak nő.
Sokkal könnyebb lesz szülés után kérdező,hidd el és nem kell ahhoz csecsemős nővérnek lenni,hogy felismerd,hogy gond van. Szimplán látni fogod,mivel ismered a gyereked. Mióta megvan nekem olyan szintű nyugalom,engem is frusztrált terhesen,hogy miért nem mozog vagy most miért ilyen sokat,stb.
Nyugi, az elején én is sokat szívtam és pont azt éreztem, amit te. Nyáron estem teherbe és egyből a 6. héten ismeretlen eredetű vérzéssel kezdtem. Hormonpanel, progeszteronhiány. Fekvés, napi 800 mg progi, amitől napi 13-16 órákat aludtam, ha nem aludtam, akkor meg szédültem. 12. héttől feküdni nem kellett, de a 17. hétig mást sem tudtam csinálni, mert addig maradt a progeszteronadag. Minden kismama körülöttem nyaralt, kirándult, tornára járt, élvezte az életet, én meg a kádba nem mertem belépni egyedül a szédüléstől. Itthon próbáltam túlélni a napokat.
Aztán felezték a hormont, akkor erőre kaptam kicsit és szebb lett a világ, de most a 32. hétben meg már itt fáj, ott húzódik, elfáradok. Nyilván az összes erő kiment belőlem a sok fekvéstől, pedig sportos voltam előtte. Attól képes vagyok elfáradni, hogy beszélek. Alig várom a kisfiamat, de nah... Irigyelem azokat, akik nálam jobban bírják.
Biztos le leszek pontozva, de a terhesség valahol felkészít. Én nem érzem, hogy amióta megszületett, azóta olyan sokkal könnyebb lenne. Az könnyebb, hogy a saját testem elkezd regenerálódni, én elkezdhetem "újraépíteni" magam, nem vagyok állandóan rosszul, nem fáj mindig valami.
De cserébe jön a kialvatlanság, a bizonytalanság, szembesülés azzal, hogy az elképzelthez képest milyen is egy csecsemővel. A hormonváltozások megint beütnek (én 8 hétig minden áldott nap bőgtem a semmin kb.) és ott az aggódás is, hogy jól csinálom-e, eszik-e eleget, jól megy-e a mozgásfejlődés, ha van valami eltérés, hogyan orvosoljuk, egyáltalán egy kaland az elindulás is sokszor valahova... Szóval nem lesz könnyebb egyáltalán, csak más és nagyon jól felkészít arra egy nehezebb terhesség, hogy vannak korlátaid. :) Ez az én szememben egy pozitív szemléletformálás. Ezt meg kellett élned, hogy erősebben vágj neki a csecsemős életnek. Már nagyon a végén vagy, én ezért pl. irigyellek, kitartás!
Szia! Semmi baj ha így érzel. Teljesen érthető. Néha nem minden könnyű... Nálam pl úgy volt, hogy 2023 márciusban volt egy veszteségem.. 10 hetesen műtét, mert nem volt a babámnak szívhangja... Rá egy évet vártunk és én teljesen kikészültem és mivel alapból van egy kis bipoláris depresszióm így teljesen kivoltam... Rá májusban megfogant a kislányunk aki most a pocakban 36 hetes...
Félre értés ne essék imádom a lányom már most. De nehéz néha tényleg. Annyira vágytam rá mindig is és most itt van végre..
De...
6. héttől a 26. hétig hánytam... Kiszáradással infúziókkal voltam a kórházban... Fogytam egy csomót.. 75-ről 55 lettem... Nem volt erőm semmihez... Sírtam amint kajálni kellett és szégyeltem magam amiért az ultrahangokon nem bírtam mosolyogni... persze hiszen dolgozni sem mehettem, mert veszélyeztetett terhes lettem.. Hiába vert a kis szíve, nem voltam boldog. Pedig erre vágytam mindig is és szerettem is már akkor, de nem ment. Nem mertem bízni... Persze a terhességi vészes hányás mellett jött az első genetika ahol rám hozták a frászt, hogy kicsi az orra, valószínűleg nagy baja lesz... Utána jött egy fertőzés amire antibiotikumot szedtem, szintén újabb 5 kiló fogyás mert hánytam tőle... Aztán a cukorterhelésem rossz lett, így diéta, majd a vérnyomásom szarakodott.. aztán a második genetikain hála égnek minden rendben, de kisebb a baba és kevesebb a magzatvíz... Okés semmi baj, eljött a 25. hét és végre nincs rosszullét viszont még mindig kevesebb a magzatvíz és keveset mozog a baba.. mellé egy újabb fertőzés... Aztán jött a harmadik genetikai ahol szintén kevés a magzatvíz és kiderült hogy 2 hete nem nőtt a babám... Mellette pedig vese tágulat... Remek.. de én igyekszem pozitív maradni hiszem végre anya leszek.. rá 2 hétre eltűnt a vese tágulat de a magzatvíz meg mindig kevés sajnos.. most a 36. Hétben vagyok és jelenleg pedig kevesebbet mozog a babám és kurvára félek mi lesz pénteken a várandós gondozáson és a ctg-n...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!