39 hetes terhes vagyok nincs semmi szülés tünetem nektek?

Abszolút megértelek kérdező! Én is gdm-es voltam, a végére már a tököm tele volt. És jah, én sem ettem sose cukrot cukorral, még csak terhesség előtt sem voltam édesszájú, mekis-pizzás, de tudom milyen rossz minden alkalommal szúrkálni az ujjad, és félni, hogy ne menjen 7 felé. De nagyon ügyes vagy, hogy így karban tartottad a dolgot! Nemsokára vége, és babukázhatsz! 🥰

2es voltam.

En se hittem el, amikor itt gyakorin olvasgattam, hogy van, akinek tenyleg semmi jele nem volt es ugy indult be a szules.

Vegul en is igy jartam :D

40+2 napon a semmibol ejszaka elfolyt a magzatviz es meg aznap megszuletett a kisfiam. Soha egy db joslom nem volt, meg a mehszaj is teljesen zart volt az utolso vizsgalatkor.

Egyebkent nekem problemamentes terhessegem volt, de en is vartam mar nagyon, hogy megszulessen, mert egyszeruen rohadt kenyelmetlen volt mar, nekem az alvas volt nagyon problemas mar a 30. hettol.

Soha olyan faradt nem voltam, meg ujszulott mellett sem, mint terhesen.

Hát, én az ellenkezője vagyok, hetek óta mindig azt hiszem, hogy mindjárt megszülök, aztán mégsem... a nyákdugó elment, hetek óta jóslók kínoznak, görcsölgetek, meg kb. minden volt már, amit oldalakon írnak, hogy azt jelzi, már csak napok kérdése, és itt a gyerek. Hát, 39+6...

Teljesen kivagyok már idegileg és szellemileg, ha lehetne indítani, akkor megtenném... a 34. héten leszállt, előtte napi több kilométert le tudtam sétálni, ha kicsit fujtatva is, azóta menni is alig bírok, annyira fáj minden, szóval azóta itthon rohadok és a napom fénypontja, ha dolgozom... Egy étterembe sem bírok elmenni a férjemmel, mert minden mozdulattól keményedik a hasam, alig fér belém valami kaja, attól is úgy ég a gyomrom, hogy legszívesebben kiugranék az ablakon. Szerintem, ha GDM-es lennék, változatosabban tudnék enni, mint most... Aludni nem tudok, mert mindenhogy fáj, ha mégis elalszom, sírok örömömben, ha megy 1,5 óra, utána pisilnem kell, ami egy 10 perces hadművelet, aztán visszafekszem, néha úgy belenyillal valamelyik oldalamba ilyenkor a fájdalom, hogy megkönnyezem, és várnom kell 5 percet, hogy alább hagyjon. Az első trimeszterben elkerült a rosszullét, most kivagyok, mint a kutya. Szexelnék, de nincs semmiféle olyan póz, ahol az alábbiak valamelyike nem állna fenn: 1. nem kapok levegőt, 2. fáj valamim, 3. elborulok, mint a részeg a biciklin, 4. ezeknek valamilyen kombinációja. Ja, és megtudtam, mi az a pokol a mellbimbófájdalom formájában, ami kb. minden második nap rám tör, és mozdulni nem tudok tőle, de volt, hogy az utcán úton a dokihoz meg kellett támaszkodnom miatta a falban, és állni öt percet... Legszívesebben levágnám már őket a francba :'D. Arról meg, hogy hetek óta minden IS tejfoltos, nem is beszélek, de melltartót felvenni nem bírok, meg belerakni betétet, mert akkor az előző pont lép életbe, és akkor már inkább a tej.

Én a lelkemet eladnám az ördögnek, hogy megszülessen végre. Annyira traumatikus így a 3. trimeszter 2. fele, hogy majd akkor lesz második gyerek, ha a férjem ki tudja hordani :D...

De most legalább a hozzászólások felkeltették a reményt, hátha végre a változatosság kedvéért arra kelek fel éjszaka, hogy szülési, és nem mellbimbó- és húgyhólyagfájdalmaim vannak :D.

18-as, nem akarlak elkeseriteni, de ez a mellbimbofajdalom meg semmi a szoptatashoz kepest!! :D

En is azt hittem, hogy levagom oket a francba, ugy egett, fajt, rettenetes volt terhesen.

De a szoptatas…legalabbis nekem ugy fajt az elso 3 hetben, hogy azt mondtam, hogy inkabb szulnek meg 4 gyereket, csak szoptatni ne kelljen.

Aztan egyebkent jobb lett, mar nem fajt, csak pokol volt az elso par het😅

19-es, én ezt elhiszem, de akkor legalább vannak menekülési opcióim :D. Fejhetek (fogalmam sincs, ez mennyivel jobb) meg adhatok tápszert is, ha annyira nem bírom. Vagy belekapaszkodhatok a gondolatba, hogy legalább a gyereket etetem, azért szívok. De ez csak szimplán egy nagy kalap lótrágya a még annál is nagyobb büdös semmiért :D. Ja, és ráadásul a nagy büdös semmiből ugrik elő, mint valami sunyi szatír, még lelkileg sem tudok rá felkészülni :D.

De amúgy is, előbb ezt szeretném túlélni, a későbbi fájdalmakon majd gondolkodom később.