A mai világban, 34-35 évesen első gyerek várása, szülése, és teherbe esés jó életkor?

Elég csak ránézni bármelyik, akár külföldi lombik centrum statisztikáira, hogy lássa az ember miért nem jó 34-35 éves korig várni a gyerekvállalással.

A petesejtek mennyisége és minősége pont 35 éves korban kezd mélyrepülésbe, és a legrosszabb, hogy ezen nem tudnak segíteni. Nem függ össze azzal ki mennyire egészséges, ki mennyire fitt, kinézhet valaki 35 évesen 20 évesnek, de attól még a petefészke állhat a kimerülés határán úgy, hogy nem is tud róla.

Nem kívánom senkinek azt a lelki tortúrát, amit az évekig tartó próbálkozás, kivizsgálás, majd lombikozás jelent, főleg azzal a tudattal, hogy semmi más probléma nincs "csak" idős vagy, és ha pár évvel korábban vállalod nagy valószínűséggel semmi probléma nem lett volna. Ebben a korban 1-2 év is lehet vízválasztó a elsőre összejön és a soha nem lehet saját gyereked között.

Szóval nem, nem "jó életkor", van akinek így hozza az élet valami miatt, de előre direkt erre a korra "időzíteni" nem érdemes.

#1 Mert a nagyszülőnek más dolga, más sorsa és más óhaja se lehet, miután felnevelte a saját 1-2-3-x gyerekét és amellett valszeg végigdolgozta az életét, mint hogy nyugdíjas éveit a jól megérdemelt pihenés helyett az unokái körüli ugrabugrálással töltse, ugye? Persze, ha segít, mert segíteni akar, az tök jó, de ne legyen már elvárás.

Szerintem is kicsit késő már ez kor, de nem emiatt. Egy 34-35 éves nőnek, akinek még a GYEREKE se született meg, már azzal jönni, hogy "dE HÁt íGy HoGy fOGsZ seGíTenI 8o ÉVeSen aZ uNOkáKKaL????!!!!!444", hát pofám leszakad.

Teljesen mindegy, hogy késői-e vagy sem.

Az ember általában nem úgy vállal 35 évesen gyereket, hogy már 20 éves kora óta együtt él élete párjával saját lakásban és csak a karrier, bulizás és utazgatás miatt szánt szándékkal nem szül 35 éves kora előtt.

Hanem vagy nem jön össze a baba vagy nincs megfelelő partner hozzá.

Akkor most aki 33 éves korában találja meg a férjét és 35 éves korára lenne gyereke, akkor inkább ne is szüljön már és a pasi lebbenjen át fiatalabb nőre, aki még nem túl idős?

Vagy ezt halál komolyan hogy képzeled el?

Minden egyes nő maradjon gyermektelen, akinek 35 éves koráig valamilyen ok miatt nem jön össze a baba?

8 év mindenféle próbálkozás után, 42 évesen kaptuk a fiunk!

A gólya baromira eltévedhetett! :D

Ez van, a fiam 6 éves, és a világ legnagyobb ajándéka! Most már úgy vagyok vele, akkor is ez történjen ha visszamehetnék az időben. Mert így kaptuk meg őt.

Tudom a hátrányát, tidom az előnyét.

Mehpróbálok jó embert faragni belőle, ehhez tán nincs késő.

A válaszom: Késő a harmincas éveink közepe is. Ma szerintem a huszas végefelé lenne az ideális.

12, egy kicsit hadd legyek provokatív, ne vedd támadásnak.

Amikor gyereket vállalok, akkor tudom, hogy a gyerekvállalás nem a tankötelezettség végéig, 18 vagy 25 éves korig szól, hanem jó esetben a halálomig, mert addig segítek vagy így, vagy úgy a gyerekeimnek. Ha gyereket vállalok, akkor benne van a pakliban, hogy ő is gyereket vállal és bizonyos fokig a segítségemre szorul majd akkor, amit kész vagyok megadni - mert a feladatomnak érzem. Ha evolúciós szempontból akarom megközelíteni, akkor mondhatjuk azt, hogy egy átlag nő nagyjából élete felét terméketlenül tölti a saját utódai megszülését követően. Ez rettentő pazarló lenne a természettől cél nélkül. A nagyszülők, főleg a nagymamák óriási szerepet játszanak a modern társadalomban is az utódnevelésben. Többször leírtam már itt, de egy jó anyai nagymama kimutathatóan csökkenti a gyermekhalálozást vagy éppen a posztpartum depresszió előfordulását. A lényeg amire ki akarok lyukadni, hogy nagyon rossz ez az újonnan elharapózott hozzáállás, hogy a szülők lapátra teszik a gyerekeiket, és oldja meg a saját utódjait, ahogy akarja, mert én "élni akarok".

Saját példa, de tuti nem vállaltam volna két gyereket, ha anyám, apám és férjem anyja nem ilyen segítőkészek. Számtalan olyan ismerős van, ahol konkrétan a nagyszülői segítség bármilyen okú hiánya miatt lett kevesebb gyerek. Azért akinek van ovis, kisiskolás gyereke, az szív rendesen a szünetekkel, betegségekkel, stb. Szóval ha engem érdekel a gyerekem sorsa, akkor jó eséllyel ebbe besegítek. Ezért vagyunk egy család, vagy mi a fene.

#16

Nekem is van éppen elég segítségem, és remélem, egyszer majd nagymamaként én is segíthetek az unokáim körül. Boldog lennék, ha így lenne, de ez én vagyok. Meg te vagy, meg nyilván rengetegen ugyanígy gondolják, de nem mindenkinek ez a vágyai netovábbja. És tartom magam ahhoz, hogy ELVÁRÁS semmiképpen nem lehet ez egy nagyszülő felé. Legalábbis olyan szinten semmi esetre sem, hogy már 34-35 éves korában (!) azzal legyen nyomasztva egy gyerekvállalás előtt (!!!) álló nő, hogy "ajjaj, hát el vagy késve aranyom, túl öreg nagymama leszel, nem fogsz tudni majd segíteni az unokákkal". Ez így ebben a formában undorító és abszurd. Mintha csak azért lenne szükség a mamára/papára idős korában, hogy unokákat pesztráljon, és ha későn szül egy nő, akkor kvázi önző, mert lesz pofája túl idősnek lenni, hovatovább esetleg meg is halni addigra, mire unokáznia "kéne". Holott 1000+1 oka is lehet annak, hogy mondjuk csak 35 évesen szült.

Én ezzel nem tudok így ebben a formában azonosulni.

És nem a keserűség beszél belőlem, 26 és 30 évesen szültem. Más kérdés, hogy sajnos pl apukám már így sincs velünk, és anyukám is relatíve idős, mert én magam késői gyerek voltam. De k.rvára eszemben sincs emiatt neheztelni rájuk.