Szerintetek a mai világban mi az a minimum életkor, ami alatt felelőtlenségnek gondoltok gyermeket vállalni?

"automatikusan az ugrik be, hogy az illető nem túl okos "...

Na nekem meg az ilyen észjárásrol, gondolkodásról igrik be az, hogy a kérdező "nem túl okos"...

18éves koromra lett egy szakmám, elhelyezkedtem dolgozni. Munka mellett csináltam még egy szakmát. Tehát 20évesen két piacképes szakmával a kezemben elég jó állással rendelkeztem. 22évesen szültem első gyerekem, 24 a másodikat.

Elsőre nekembis az ugrik be, hogy korai.

Viszont van olyan ismerősöm aki (kényelmesen persze) beszállt a szülei családi bizniszébe, ő intézte az online eladást a szülei meg a boltost, és 21 évesen szülte az első gyerekét.

Azóta 30 körül van, és másból nem tudok tájékozódni, de fb képek alapján boldognak tünnek, nemrég született a 2.gyerek.

Kevdesem, 18 éves koromra érettségim és szakmám volt, két éve suli mellett munkaviszonyban dolgoztam segédápolóként a kórházban. Érettségi után is ott helyezkedtem el főállásban. Eü szakokzató akartam lenni, ehhez két év gyakorlat kellett, viszont a kórház senkit nem engedett el főiskolára. Úgyhogy tudatosan 20 évesen szültem és gyes alatt végigcsináltam a sulit (Bokros idején ráadásul, nem volt gyed, csak tgyás majd két és fél év gyes).

Na most buta voltam, vagy éppen okos?

Én rögtön érettségi után kerültem egy céghez irodára, nettó 200as fizuval, 18 évesen.

Ők fizették az egyetemem tanulmányi szerződésért cserébe, munka mellett csináltam meg, sőt segítettek is, hisz mindenkinek hasonló az ottani végzettsége.

2 év múlva diploma, majd nettó 400as fizu, saját autó, mindez 20 éves koromban.

Még egy évet dolgoztam, aztán született a fiam. Amíg itthon voltam vele, új tanulmányit kötöttünk, megint suli, mire visszamentem dolgozni, 24 évesen, 2 diplomám volt, dupla annyi fizetésem.

Most várom a második gyereket.

Nem tudom, ki a buta, én vagy te?

Bocs de ez nálam most kiverte a biztosítékot. Nem szeretem az előítéletes embereket.

De hogy a kérdésre is válaszoljak, szerintem 18 alatt nem feltétlen szerencsés gyermeket szülni és nem az anyagiak miatt, hanem a mentális egészség miatt. Nem vagyok biztos benne, hogy egy 15,16 éves készen állna az anyaságra lelkileg, én az anyagiakat nem venném ide, nyilván aki megtartja az valahogy elő tudja teremteni a "rávalót", legalábbis reménykedem benne, de a hozzá szükséges mentalitásért sehol se lehet kopogtatni..

Jaj, hagyjátok már ezt, hogy mi volt 20 éve.... más világ van, ma egy lány 18 éves korára nem igazán tud "szakmát" lerakni, hiszen alapból nem olyan az iskolarendszer sem, senki nem keres 18 éves érettségis alkalmazottakat, max. gyárba, és így tovább.

Képzeljétek, az én anyám is bolti eladó volt 30 éve, lett "szakmája" 18 évesen, manapság egy bolti eladó 20 éves hogy vállal gyereket felelősségteljesen a minimálbérével, meg hova? Az anyja nyakára, az idősebb pasija pénzére?

Kb 20-22 alatt gondolom korainak. Nem is a pénz, mert van, akinek összejön minden, de ha a párkapcsolatokat nézem, a fiatalon létrejött kapcsolatok nagyrésze (persze mindig van kivétel), de vége szakad. Kellő képen kiismerni a gyermek jövendőbeli apját, ahhoz kell egy kis idő, együttélés. Csak hogy ne az legyen, hogy nem lesz ténylegesen apja annak a gyereknek.

(Természetesen később is sok esetben kialakul ez a helyzet végül, de azért a tapasztalat rengeteg embernek segít megtalálni a megfelelő párt, akivel együtt fel tudják tisztességesen nevelni a gyereket.)

Jó, 7-es, és aki nem örököl?

Mert úgy könnyű verni a dobot az anyagiakra, hogy nem kell 15-25 milliót összespórolni lakásra,mint másoknak....