Félek, hogy fogom a gyermeket és a karriert összeegyeztetni?

2-3 évig pont nem kell ezen aggódnod, utána meg megoldod így vagy úgy.

Egyébként jogos: kva nehéz teljes munkaidőben dolgozni gyerekek mellett. Rengeteg logisztika, sokan mhelyváltásra kényszerülnek, én éppen vacilálok, mert a 7:30-16:00 munkaidejű irodai munkám sem gyerekkompatibilis.

Szeretnék pozitívat írni, de szerintem csak intenzív nagyszülői vagy fizetett segítség mellett működik jól, egyébként bele lehet rokkanni. A gyerek most kezdte a kiscsoportot, három napra van hitelesítve az oviban és már beteg. Emellett segítség nélkül nemhogy karrier, de komolyabb munka sincs. Rettenetesen tökön szúrja magát az, aki messze költözik a nagyszülőktől vagy éppen későn szül és nincs segítsége. Ha keveset keres, akkor is...

De ha tudsz bébiszittert fizetni, esetleg más szülőkkel összeállni, akkor azért nem reménytelen. Az iskoláig kell kihúzni.

Valójában mit szeretnél hallani? Azt mondod, ha biztatnak, az szuperanyuság... mi az hogy lelkifröccs?

Igazából a lényeg, hogy mit értesz karrier alatt. Szakma, munkakör, speciális jellemzők. Ha ezt nem tudjuk, lehetetlen válaszolni.

Nyugodtan lehet gyerek mellett dolgozni és munkahelyi eredményeket elérni, ha a rendszer kellően rugalmas, megenged 2-3 év kiesést, a munkaidő nem összeegyeztethetetlen a családi èlettel és nem kényszerít a gyereket nyomorító èletmódra.

És persze ha nincs nagy peched, és remélhetőleg legalább nagyjából egészséges gyereked születik.

"Rettenetesen tökön szúrja magát az, aki messze költözik a nagyszülőktől vagy éppen későn szül és nincs segítsége"

De ezt most úgy mondod, mintha az emberen múlna.

Mi pl. 15 km-re lakunk anyósoméktól, kocsival nem hatalmas távolság, de azért ahhoz sok, hogy gyakori segítséget lehessen kérni, meg heti 3-szor vigyük oda a gyereket. De ha beledöglünk, akkor sem tudtunk volna bent a megyeszékhelyen venni ingatlant, ahol ők laknak, agglomerációba kellett költözni, mint a fiatal családok többségének. Ja, és sok ismerősünk van, aki szegényebb megyéből költözött ide, mert egyszerűen nincs munka. Akkor cseszhetik azt, hogy a szülők mellett laknak.

Ezt a későn szülést meg nem is értem, én 29 és 31 évesen szültem, szerintem ez nem késő, de a nagyszülők ugyanúgy nem tudnak segíteni, mert még dolgoznak.

Szóval nem is értem ezeket, amiket írtál.

Szia! Hasonlóan éreztem az első gyermekem után. És meg kell mondjam, 2-esnek nagyon igaza van. Nekem a munkám is olyan, hogy nem eshettem ki évekre. Mivel szüleim messze (250km) laknak, férjem szülei meg nagyon nem jó állapotban vannnak, így mi nagyon gyorsan kerestünk baby sittert, már a kisfiam 1 éves korában újra dolgoztam. Igaz, hogy gyedem ráment (de a fizetésem így is teljesen elég volt mellette, és a munkám is megmaradt, meg én sem éreztem magam teljesen háztartásbelinek vagy lefutottnak karrier, nő szempontjából-igaz azzal simcs bajom ha valaki másképp csinálja, de én nem vagyok ilyen.)

Ha teheted mindenképp már most keress/agyalj fizetett segítségen (amennyiben nincs másra lehetőséged) mert nagyon sokat fog segiteni a lelkiállapotodon és a félelmeiden is. Nem olcsó, de valamit valamièrt.

4,5 évet dolgoztam, most várjuk a tesót. Azóta is megvan a baby sitterunk, kisfiam 2,5-3,5 koráig magánbölcsibe járt. Azóta ovis (5 lesz mindjárt). A kicsinél is azt tervezzük, hogy 1 éves korában visszamegyek dolgozni, 2 évig marad otthon dadával, majd bölcsi, ovi. Nekünk ez a rendszer bevált. Én a két gyerek között ugyanúgy kiteljesedhetem a karrier szempontjából, nőnek éreztem magam. Jutott idő mozogni, magamra, egymásra, mindannyiónkra. Nehéz néha nyilván. De hidd el meg lehet oldani( megfelelő stratégiával. Magam részéről (biztos család függőnis) jobban is bejött a fizetett segítség, mert nem kell köszöngetni, variálni. Jön amikor hívom, fizetem, megy. Ettöl független szeretjük egymást minden nagyszülővel, de nekünk ez igy jobban működik, és főleg működik!

Ne írd le magad :) lehetsz jó anya, és dolgozó nő is egyszerre!

Ötös, tehet róla annyiban, hogy az ember tud tervezni valamennyire. Nem egy ismerősöm van aki büszkén költözött messzire, mert anyós/anya ne járjon át papucsban. Hát nem fog. Nálunk is férjem húzta a száját hogy egy kisvárosba költöztünk, most már elismeri hogy nem volt hülyeség. Persze a határokat meg kell húzni, bár nálunk szerencsére ez nem volt probléma.

A késői szülés nem 30 év, hanem 35+, ha a (leendő) nagyszülő nem szintén 30-35 évesen szült. Nekem anyám 20 évesen szült engem, én 28 évesen, és bizony nagyon érzem a különbséget az 50 éves anyja és a 70 éves anyósom között. Utóbbit egészségügyi okok miatt nyilván nem illik terhelni.

Hatos, pontosan, ugyanez van nálunk is. Nekem két gyerekkel 3-4 év kiesés és további több év folyamatos gyerektáppenz az tulajdonképpen szakmaváltást kér. Nem vagyok versenyképes. Bébiszitter vagy ahogy nálunk, nagyszülő a megoldás. Apa is dolgozik...

Nekem nem sikerült 2 gyerek mellett. Dolgozni nyilván tudtam, de a karrierem ráment. Egyszerűen nem volt rá elég időm. Ha karrierre fókuszálok, akkor bébiszitter neveli fel a gyerekeket, este max egy puszira látom őket, vagy annyira sem, mert már alszanak mire hazaérek. Ezért váltottam gyerekbarát(abb) munkahelyre. De ez csak munka, karrier, vezető beosztás, stb elmaradt.

Most a nagy már kimerült, a kicsi is már gimnazista, es piszok szar érzés. Nem az, hogy kirepülnek, az természetes, hanem hogy fel kellett adnom azt, amiért annyit tanultam, és jó is voltam benne. Tulajdonképpen ha 3-4 óra alvással beérné,, akkor sikerülhetett volna. De nekem az nem megy. Úgy egyszerűen nem működök.