Van itt olyan aki végig stresszelte a terhességet, mégis egészséges babája született?

Én végigstresszeltem, bár nem a baba miatt, hanem a munkám volt nagyon stresszes. Minden napot végigszorongtam, szorongásos rohamaim voltak, pszichológushoz is járnom kellett.

A babám teljesen egészséges.

#15.

Ugyanígy voltam, csak nem munkahelyi stressz miatt, de végig szorongtam.

A Fiam csodás kisember, vidám, boldog, makk egészséges! 🙏

Én nagyon sokat stresszeltem a kisfiammal. Fogalmam sem volt a terhességi vizsgálatokról, mennyi baj lehet.. úgy vágtam bele, hogy egészséges vagyok, fiatal, itt semmi gond nem jöhet szóba. Aztán a 12 hetes uh-on 2,5 mm tarkóredöt mértek, és (amit utólag tudok nem vészes, de) az orvos annyira rámijesztett, hogy onnantól hiàba a legjobb uh, prenateszt én addig nem nyugodtam meg, amig meg nem született. Öszintén szólva még utána is 1 évig kb nézegettem, hogy valóban minden klappol-e.

Én teljesen kikészítettem magamat, meg a családot és a férjemet is 😳 sokat sírtam, rendgeteget agyaltam ezen, olvasgattam, a 12.héttől szinte végig. Nem tudott senki se 100%-ra megnyugtatni, sokszor nem tudtam mindezt teljesen kizárni.

A kisfiam ennek ellenére makk egészséges, csodálatos, nagyon okos gyerek (4,5 éves úgyhogy ez már biztos😊)

De következménye azért lett. Nagyon sírós, nagyon aktív, nagyon nehéz baba volt. Nem biztos hogy emiatt, de az tény hogy nem volr olyan hű de jó dolga bennem 9 hónapig. Néha azért érzek lelkifurdalást bőven, pláne hogy közben meg egy csoda kisgyerek lett belöle, jobban kellett volna bíznom benne.

De én sajnos elég paragép vagyok mindenben, amúgy is.

Mi most várjuk a második babát, nem sokára meg fog születni, nekem még 2 hónap van hátra. Vele semmi gond nem adódott, elvileg minden rendben kell hogy legyen, csak hát azért nagyon izgulok. Eddig nem paráztam, de egyre többet eszembe jut hogy a legfontosabb, hogy ő is egészséges legyen. Más nekem sem számít. 🩷

Bízni kell bennük, és remélni, hogy rendben vannak/lesznek!

Kitartást és kivanom a legjobbakat, teljesen megértelek :)

Könnyű, jó szülést!

Azért nem mindegy, kérdező, a következmények tekintetében, hogy az életed egy merő, komplett stressz (pl. egy bántalmazó kapcsolatban élsz, ahol minden nap lényegében rettegésben telik, vagy valamilyen mentális problémád, mint súlyos depresszió) vagy az átlagnál ugyan stresszesebb vagy, de azért az életed nagy része nem az idegeskedéssel, stresszeléssel telik. Pl. szerető közeg vesz körül, törődnek veled, tudsz rendesen aludni, tudsz kikapcsolódni, nem kell magadba fojtanod a félelmeidet, mert mindig van, aki meghallgat, türelemmel segít akkor is, ha már elege van abból, hogy hatvanadszorra is elmondod ugyanazt stb. Merthogy ez a stresszdolog sem olyan fekete-fehér, mint ahogy szeretik beállítani. Bizonyos mértékű anyai stressz még kedvező hatással is lehet a magzat agyi fejlődésére a legújabb kutatások szerint.

Azért ahhoz, hogy valóban súlyos problémát okozzon az idegeskedés, ahhoz már tényleg tartós, hosszú ideig tartó, folyamatos stressz kell (mint egy bántalmazó kapcsolatban), és sokszor ez nem is feltétlenül valamilyen betegségben, inkább kötődési problémában, világba vetett hitben, adaptációs képességben nyilvánul meg. De ezek az első életévekben még általában nagyon szépen korrigálhatók odafigyeléssel, törődéssel, stb. Maximum neked lesz kicsit nehezebb egy sírósabb, anyásabb babával, de hát ez sem törvényszerű.