Hogy tudnék felkészülni lelkileg a következő időszakra?

5 eves mar a nagyobb, igy sokkal egyszerubb lesz, csak nagyon figyelj, hogy ne legyen feltekeny, tolts vele is idot, amikor KETTEN vagytok. Plusz szoptataskor mondjuk olvassal a nagynak, ne mindig azt lassa, hogy 24 oraban a kicsivel foglalkozol csak.

Depizni nem lesz idod, hidd el...

Erre nem lehet felkészülni szerintem.

Hasonlóan voltam/vagyok, mint te, annyi, hogy nekem kisebb a nagyobbik.

Egyelőre nem gondolok erre, mert annál rosszabb.

Már most sokkal tapasztaltabb leszek, nem kell kísérletezni dolgokkal, magabiztosabban fog menni a dolog - vagyis úgy gondolom.

Nekem a második gyerek érkezésénél a lelki felkészülésben viccen kívül az segített, hogy a nagyot felkészítettem :) Vagyis hát, "nagyot", mert nálunk alig múlt 2 éves, amikor megszületett a kicsi, szóval azért jelentősen kisebb a korkülönbség. De minthogy egy kis 1,5-2 éves mellett vártam a babát, nagyon a terhességgel foglalkozni nem volt lehetőségem, nem is szerettem nagyon a várandósságomat, cserébe viszont a "nagynak" amikor este olvastam mesét, olvastam sokat kifejezetten tesó érkezéséről, hogy menni kell kórházba, hogy milyen egy NAGY gyereknek a kisbaba mellett, stb (szóval direkt ilyen tematikájú könyveket vettem, szándékosan az ő felkészítésére), és viccen kívül így tudtam én is hangolódni kicsit. Ennek ellenére a baby blues nálunk is befigyelt szülés után, de sajnos ez ellen nem tudsz tenni (az a nézet, hogy "nincs időd depressziósnak lenni" iszonyat káros, nem unalomból lesz depressziós az ember), viszont nekem nagyon felszabadító volt, hogy végre pocak nélkül, valóban kettesben is tudtam néha lenni a naggyal, amikor pl a kicsi aludt vagy az apja/nagyanyja ringatta, akkor kettesben bújni a naggyal, szóval ez már önmagában egy szuper érzés volt (gyűlöltem a második terhességet, hogy ezt nem tehettem meg miatta). Illetve én igyekeztem minden megszokott napi rutint ugyanúgy tartani, mint előtte, semmi változással, csak hogy ott volt a pici a cicimen (éljen a szoptatás csodája). Viszont az tény, hogy ami az elsővel meghitt, békés, nyugodt volt az a kicsivel most csak úgy történik. Nincs összebújós szopizás, mert közben nem oda koncentrálok, hanem a naggyal játszunk, mesét olvasok, cicin lóg miközben ebédet melegítek neki vagy kenyeret vajazok, szóval ilyen nagyon jó elterelés volt az újszülöttkor nehézségeiről, ugyanakkor egyértelműen nehezebb kettővel mint eggyel volt. Bár lehet nálatok az 5 év korkülönbség az előnyödre válik, de azért a testvérféltékenységre készülj, az teljesen normális, ha van, olvass utána, hogyan lehetne jól kezelni (nálunk most a kicsi 9 hónapos, 3 éves a nővére, egyelőre én még nem jöttem rá, hogy kell ezt jól csinálni).

Kitartást, menni fog ez. Sok-sok rugalmasság és türelem, az biztos segít.

Szia, nekem 13 hónapos a kisfiam és 20 hónap lesz közte és a kistesó között. Én is nehezen éltem meg az első fél évet, szintén a szoptatás, kimerültség miatt, plusz csak járó babakocsiban aludt hónapokig.... Férjemet sem éreztem elég támadnak, bele kellett razodnunk mindannyiunknak....

Én azzal nyugtatom magam, hogy minden baba más, szóval simán lehet a következő jó alvó, jól szopizó baba...

Baby bluest nem tudod kivedeni... Viszont próbálj meg segítséget szervezni az első időszakra, minél kevesebb teher legyen rajtad - ez lehet kajatendeles, mosogatasrol mosogatógépek váltás,takarítónő alkalmazása az első hónapokban.... Ha van lehetőséged szaritogepre, akkor meg vasalni sem kell...