Általában csak azok szokták élvezni a várandósságot, akiknek semmilyen tüneteik nincsenek egész végig?

Nekem van két barátnőm, akik borzasztóan rosszul viselték a terhességet, és nem is feltétlenül a tipikus tünetek miatt. Az egyikük például brutálisan lefogyott, ezért ennie kellett, akkor is, amikor semmi étvágya nem volt, a végén már tápszert is kellett innia. A másik meg egyszerűen nem tudott aludni, ha feküdt, fájt mindene, szédült, hányingere volt, de kb az elejétől. Ők mindig úgy mesélik, hogy életük legrosszabb időszaka volt, de ettől függetlenül mindketten akarnak még babát, remélik, hogy másodjára nem olyan lesz.

A párom unokatesója se viselte jól a terhességeit, mégis amikor erről mesél, szinte kivirágzik, boldogan mondja, mit hogy élt meg, és nekem az jön le, hogy ő annak ellenére élvezte, vagy hát inkább jól élte meg, hogy sokszor volt nagyon rosszul.

Egy másik barátnőmnek végigkísértem a terhességét, ő nagyon depis volt, mert olyan élethelyzetben lett terhes, hogy azt se tudta, mi lesz, mikor megszületik a baba. Viszont már ő is úgy gondol vissza rá, hogy volt benne rengeteg jó dolog is, közelebb került az édesanyjához, a munkahelyén nagyon rendesek voltak vele, lesték minden kívánságát...

Úgyhogy szerintem teljesen egyénfüggő.

Nekem az eleje volt nagyon rossz, a végén kórházba is kerültem, de a köztes nagyobb időszakban nem volt semmi gondom. Nem éltem meg csodálatos időszaknak, nem akarok másodikat se, de nagyon sokat nevettünk a férjemmel. Tenyerén hordozott a szokottnál is jobban. Talán ezért élveztem jobban. :)

Vagy azért tűnik csodálatosnak utólag mert utána jön a fekete leves. :D

Összegezve nem egyforma végig.

Én szerencsés vagyok saját véleményem szerint, mert:

1. Egy terhességből 1 gyerekem van. Se abortusz,se vetélés. Hálás vagyok a sorsnak érte.

2. Semmi tünetem nem volt terhesség alatt,tényleg csak élveznem kellett.

De fordult a kocka a lányom 3 hetes korában,mikor kiderült, hogy beteg.

Inkább hánytam volna végig...

Így tényleg csak a terhesség volt szép, és az első pár nap,amikor még nem tudtunk semmit....

Én csak 2x hánytam, de annak borzasztóan örültem, visszajelzésnek éltem meg hogy minden rendben van. Ahogy az émelygés, aluszékonyságot is.

Második trimeszterben elkezdett fájni a hátam, a vádlim, de ezektől függetlenül nekem ez egy csodálatos időszak.

Közel 3 évet vártunk rá, azután a tudat után, hogy az ember évekig abban él, hogy lehet soha nem tapasztalhatja meg milyen babát várni, milyen ha saját gyermeke születik, ezek a kis testi nehézségek semmiségek,nem tudják beárnyékolni annak az örömét, hogy ez mégiscsak megtörténik velünk.