Felnevelni vagy elvetetni a nehezebb?

Attol függ... Mentálisan akkora feneket keríthetsz az abortusznak, hogy konkrétan beleőrülsz a puszta lehetőségbe is, ennél pedig nyilván könnyebb, ha "csak simán" félbetöröd az életed azzal, hogy megszülöd és felneveled tök egyedül az embriót.

Ezen az alapon viszont konkrétan bármibe bele lehet őrülni, ha eleget kattogsz rajta.

És oké igen, persze NYILVÁN mindenkinek van egy ismerőse, aki minden egyes nap az elvetetett gyerekére gondol, amit boldog-boldogtalannak el is mesél, mint ahogy #2 munkatársa is teszi (hiszen mit teszel életed legnagyobb szégyenfoltjával? nyilván elpletyized a kollégáidnak) de ennek ellenére a nők nagy része nem bánja meg az abortuszt. Ennek utána is olvashatsz, ha gondolod...

Na mindegy, ezt a döntést neked kell meghoznod. Innen senki sem tudja hogy pontosan min mész keresztül,vagy min mennél keresztül, ha elvetetnéd, vagy épp megtartanád az embriót.

Tartsd meg! Nehezebb lelki teherrel élni, mint felnevelni. Mindkettő szenvedés lesz, de jobb olyasmiért szenvedni, ami létrehoz valamit, ami épít!

Hidd el, van elég ember arra, hogy tologassa más cégének szekerét, amíg ki nem öregszik belőle.

Te adj életet! Most nehéznek tűnik, de megéri!

Az egyetemen lehet halasztani és levelezőre is átmehetsz.

Mivel tb biztosított vagy az egyetem által, kapnál juttatást is (CSED, GYED, GYES, családi pótlék és az egyszeri anyasági támogatás)

Ezek persze nem horribilis összegek, de ha a családod is támogat simán fel tudnátok nevelni együtt apa nélkül is.

Az abortusz két élű fegyver, elsülhet jól is, rosszul is.

Talán egy életen át marcangolna a lelkiismeretfurdalás. Főleg, ha a későbbiekben nem lenne gyereked.

Azt gondolom, hogy kisgyerekes szülőként sem kellene feladni a tanulmányaidat és az álmaidat.

De természetesen ezt neked kell eldönteni!

7 hetes terhesen (ahogy szivhangja lett) elhagyott az "apa". Most 29 hetes vagyok, azóta egyszer sem keresett, semmit sem akar tudni sem rólam, sem a gyerekről. Ennek ellenére egy percig sem gondolkoztam, hogy megtartsam-e. Azt nagyon sajnálom, hogy egy ilyen ember az apja, de nélküle is teljes életünk lesz. Igaz én idősebb vagyok (31 éves), dolgozom, van félretett pénzem.

Szerintem minden helyzet más, kívülről nagyon nehéz tanácsot adni.