Ki hogy bírja ilyenkor ezt a várakozást? Van, aki épp hasonló cipőben van, mint én?
Pár napja derült ki, hogy érkezik hozzánk a kistesó. Férjemnek rögtön elujsagoltam, nem tudtam volna ilyen dolgot több hétig titkolni, mert nagyon vártuk már.
Itthon vagyok a ,,nagylanyunkkal" 21 hónapos, nyilván lekoti az egész napomat, de annyira rossz, hogy nincs kivel megosztanom ezt a boldogságot. Arról a 2-3 hétről, amíg elmegyünk orvoshoz ne is beszéljünk.
Takarítok, főzünk, játszunk, maszkalunk, de jó lenne valakivel beszélni is róla, de nem merem.
Azt írod, hogy a férjednek már elújságoltad az hírt, aki szintén nagyon várja a kistesót. Aztán meg azt írod, hogy nincs kivel megosztanod a nagy boldogságot. Miért nem beszélgetsz róla a férjeddel? Sőt, a kislányodnak is mesélhetsz róla, felkészítheted a testvére érkezésére, tervezgethetitek, hogy miket fogtok majd együtt csinálni, hogyan kell majd viselkednie vele, hogy egy picit háttérbe fog majd szorulni, mert a bébi gondozása miatt anyunak kevesebb ideje lesz rá, de ez nem azért lesz, mert Anyu a babát jobban fogja szeretni, hanem mert a baba semmit sem tud egyedül csinálni, stb.
Egy majd' 2 éves gyerek már nagyon sok mindent megért és jobb ha fel van készítve.
A családnak, ismerősöknek meg majd akkor lehet elmondani, ha már növekszik a pocak és biztosabb, hogy a baba meg is marad. Ráadásul nekünk itt a gyakorin is elújságoltad már, szóval van kivel megosztani az örömöt. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!