Terhes vagyok, de nagyon stresszes lehet gond belőle?
Sziasztok.
Kismama vagyok, még csak az első trimeszterben vagyok.
Sajnos van egy kis gondunk a pàrommal nem párkapcsolati, hanem egyéb és nem tudok miatta aludni normálisan, csak forgolódom.
Esténként bekönnyezem..
Nem tudok uralkodni a helyzetemen, próbálom kibeszélni magamból a gondom. Megoldásokat keresek.
Pszichológust már hívtam többet is, de sajnos nem érnek rá, mert mind nyaral. Augusztus végén lenne időpont, de az nagyon messze van.
Tudom, hogy van ilyen, hogy családsegítő meg lehet hívni segélyhívót, de azt gondolom mélyebb beszélgetésre volna szükségem. :(((((
Segítsétek nagyon szépen kérlek, hogy aki volt hasonlóképp várandós, hogy sokat stresszelt közben egészséges babája született, nem vetélt el?
válasza:1. Az első trimeszterben igen nagy a vetélés esélye bármi stressz nélkül is.
2. Terhesség alatt másnak meghal a férje, szülője mégsem vételének el.
3. Beszéld ki magad a pároddal aki a gyereked apja lesz. Elvileg azért a párod hogy mindent megoldjatok, megbeszéljetek.
válasza: válasza:A hormonális változások miatt minden kismama stresszes valamilyen szinten. Hamarabb felkapjuk a vizet, kisebb a tűrőképességünk.
Egy idő után, mikor màr nagy a pocak, az is frusztráló lehet, hogy nem bírjuk ellátni a feladatainkat úgy, mint korábban. Esetleg a nagyobb gyerekhez nincs idézetünk. Ez mind normális dolog és ennyi stressztől nem lesz baja a babának!!!
Ha viszont valami nagy trauma éri a kismamát, pl elhagyja a férje, vagy meghal egy közeli hozzátartozó, esetleg elveszíti az otthonát vagy súlyos megélhetési gondjai vannak, akkor tényleg érdemes segítséget kérni nem csak pszichológustól, hanem családtagtól is! Fontos, hogy ne legyél egyedül a depresszióban! Próbáld elterelni a gondolataidat, lefoglalni magad.
Én az első terhességemet végig idegeskedtem, mivel pont akkor jött be a covid és csak azt láttuk, hogy sorra halnak meg ismerőseink. A média is rátett egy lapáttal, mikor azt mondták, hogy a kismamára mennyire veszélyes.
Ja és az esküvőnk is pont akkor volt, ami óriási szervezéssel és sok macerával járt a covid miatt.
Szóval full ideg voltam minden nap.
A kisfiam autista... valószínű, hogy ebben szerepe volt a terhesség alatti stressznek is.
Most megint kismama vagyok és próbálok nyugodtabb lenni, de most meg az auti kisfiam miatt vagyok feszült, mert nem egyszerű vele...
válasza:A tartósan magas stressz idegrendszeri elváltozásokat okozhat már magzati korban. Ezzel nem akarlak tovább idegesíteni, biztos elég bajotok van, csak azért nem is érdemes elmismásolni a jelentőségét.
Én is covidos időszakban voltam terhes, nem volt teljesen stresszmentes a terhességem, és elég nyűgös volt a gyerekem kicsinek, hatványozottan fogékonyabb volt az idegrendszert fejlesztő, nyugtató dolgokra. Egy ismerősömnek meghalt az édesanyja a terhessége 31. hetén, és másnap megállíthatatlanul beindult a koraszülés. Pedig addig semmi baj nem volt. Szóval azért célszerű megoldást találni. Ha írsz konkrétumot, megpróbálhatunk segíteni.
Köszönöm a válaszaitokat. Akkor tényleg megpróbálok lehiggadni és most nem koncentrálni erre a gondra, mert most nem tehetem meg, hogy ezen idegeskedjek.
Igazából napközben próbálom lekötni magamat, találkozni olyan emberekkel, akik elvonják a figyelmemet.
Van aki még nem is tudja, hogy terhes vagyok és az is segít, hogy kicsit elvonatkozhatok ettől..
Sajnos este mikor aludni kéne akkor rossz, akkor van hogy összeszorul a gyomrom egy 5 percre és potyognak a könnyeim, aztán elmúlik. Forgolódom, meleg is van nagyon sajnos...
Hát az a baj, hogy leírom szívesen a gondom, amiért ilyen kedvesek vagytok, hogy kérdezitek, de már leírtam ide gyakorira, próbáltak válaszolni és kedves válaszok is érkeztek, de valahogy azt érzem egy pszichológus segítene.
Azèrt le írom ide is a gondom, mert kérdeztétek, hátha ti majd valamit tudtok mondani.
Az a gondom, hogy a szüleim, testvérem messze vannak, szörnyen. Többszáz kilométerre, mert elköltöztek.
Párom szeretne maradni ott, ahol lakik, meg ahol ugye mi laktunk régen. Szüleim régi házában élünk, de vágyunk már egy ideje sajátra és nagy álmunk, hogy a kicsink már a saját kuckójában nőjön fel. 15 millió forintunk van összesen.
Egy kisvársban vagyunk, ahol ugye én nőttem fel, de pàrom annyira nem szereti, mert hogy nem ismer ott senkit és ő a falujában szeretne lakni, mert hogy testvére is ott lakik meg a családja és hogy így most úgymond mindnekitől messze vagyunk és ők legalább a közelünkben vannak.
Eladó lett egy ház a falujukban. 15 millió, pont van rá pénzünk. És akkor megörültünk, hogy megtudnánk venni, babavárót felvesszük és ha azt mind ráköltjük egy tökéletes házunk lesz. Autóval 20 perc a város.
Láttuk, hogy párom tesójáék is milyen jól érzik magukat, meg oda is megszültetett a kicsi és hogy milyen jó lesz, ha ők barátok lesznek.
Megvettük a házat.
Csak hogy megbántam, szörnyen megbántam és nem tudom mi van velem, de hányingerem van a gondolattól is, nem szeretnék odaköltözni, nem szeretnék faluban lenni, most hogy ott vagyok a háznál nem érzem jól magam. Vissza akarok menni a városba lakni, ahol van sok inger! Mert úgy érzem nekem arra van szükségem..ahol sok utca van, ahol sétálhatok, biciklizhetek, mert én azt szeretem. Ahol sok bolt van, ahol vannak parkok, paddal ahol tudom majd a babát vinni tologatni, ahol van iskola és nem kell majd buszoznia.
Nem tudom mi van velem, mert valahogy mikor feljött a ház téma én annyira megörtltem, de most bámulom a falat összetört szívvel és azt mondogatom a páromnak, hogy én ezt nem akarom és nem tudom, hogy szabaduljak meg. Van kutyusunk is, nem szeretnék bemenni panelbe, ezt eladni meg szerintem nem lenne könnyű, régóta hirdették.
A könnyebb utat választottuk. Olcsón házhoz jutni, babaváróval felújítani, de inkább vártunk volna még.
Szomorú vagyok és azt érzem tönkre tettem az életem, nem leszek boldog.
A városban, ahol felnőttem nincs nagyon olyan szemely, akik megmaradt nekem, mint baràt. Csslád sincs már ott. Párom pedig mindig azzal érvel, hogy a falujában ő mindenkit ismer, mindenkivel beszélget és hogy a gyereknek is sokkal jobb ott baràtkozni, nem kell félteni és erősebb kapcsolatok alakulhatnak is ki.
Szomorú vagyok és emistt nem tudok aludni és sokat sirok. Szüleim is ellenzik, ki vannak akadva, hogy a mindig vàrosi lány, hogy mehet falura és hogy gondolhattam, hogy az jó lesz.
Még nem voltunk ott rendesen, csak a kerti munkákst csináltunk eddig.
válasza:Tudom hogy ez most nagyon nehèz. De meg kell próbálni kizárni a gondolataidból a stresszt. Az egèsz terhesssègemet vègig stresszelhettem volna. Olyan cumaniáradat zúdult ránk, hogy nem terhes ember is beleroppant volna. Megszünt a biztos anyagi bevètelünk egyik percről a másikra, felèltük ezèrt a tartalèkainkat. A kocsink összetört több milliós kár lett benne, a biztos lakhatásunk pillanatok alatt megszünt. Olyan családi konfliktusok alakultak ki hogy apám nem egyszer vagy kètszer nekem jött. De megtanultam kezelni a helyzetet, ès csak az volt előttem hogy nincs olyan probléma amire ne lenne megoldás. Ès ellazultam ès nem foglalkoztam a bajokkal. Teljesen kizártam az èletemből, hagytam hogy minden úgy alakuljon ahogyan törtènnie kell. Nehèz volt eljutni erre a szintre, de nem lehetetlen. Volt olyan nap hogy azt se tudtam miből fogok ètelt venni, vagy èppen orvoshoz menni, a kicsinek az utolsó időben tudtuk megvenni azt amire szüksège van. De valahogy mègis minden megoldódott.
Most itt van a kezemben a kisfiam, az èletünk szèpen lassan újra helyreáll, jobbnál jobb lehetőségeket kapunk az èlettől. Ès már ott van a fèny az alagút vègèn. Beszèljètek meg, de ne hagyjátok hogy az egèsz napotokon elutalkodjon, ne csak ez legyen a beszèdtèma. Menjetek ki sètálni, csináljatok közös programokat, ès ne a bajokkal hanem egymással foglalkozzatok.
válasza:Én biztos vagyok benne, hogy nem a ház a bajod.Hanem, hogy minden EGYSZERRE változik meg az életedben.Új hely, új ház,új emberek, új élet-helyzet,hisz anya leszel,család lesztek,ezt a sok mindent, terhesség(hormonok )nélkül is nehéz feldolgozni.Most minden ismeretlen az életedben, és az ismeretlentől félünk.Mindenki fél.
Én mindig panelba laktam, sosem vágytam kertesbe,de ezerszer egyszerübb télen nyáron gyerekkel.Nem kell játszótérre cuccolni, nyáron BÁRMIKOR csinálhatsz neki pancsolót.Őszintén, megfizethetetlen ilyen szempontból egy kert.De azt írod,20 perc a város.Fogod a babát berakod az autóba, és bemész a városba, és programozol,senki sem tiltja meg.De vonatozhatsz is, a babának az is élmény.Minden rendben lesz!
Szerintem is ezért van, azt érzem nem bírom el lelkileg ezt a sok mindent. Most azt érzem legszívesebben egy tapottat se mozdulnék onnan, ahol most vagyok. Szüleim régi háza. Mert bőven elég nekem a baba születése.
Nagyon bűntudatom van a sírás miatt.
2x azért jobban sírtam, mint kellett volna. Vagyis kicsit összeszorult a gyomrom, potyogott a könnyem pàr percig, de ennyi volt. Próbálom abbahagyni, nem sírni, mert most màr ezen nem tudok változtatni.:(
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!