A 12. hétig valóban olyan gyakori a vetélés kockázata vagy legyek nyugodtan?

De ettől nehogy befordulj! Tudatosítsd magadban, hogy egy kis élet fejlődik benned és azért vigyázz magadra. Ne emelj nehezet ilyesmik, ezekre jobb ha odafigyelsz mostantól.

Jó babavárást! :)

A pozitív teszt után bő 1-2 hétig rettegtem, mikor mosdóba mentem, hogy nehogy véres legyen a bugyim/papír.

Aztán 8 hetesen mentem terhesség megállapításra, gyönyörű, erős szívhangja volt. Potyogtak a könnyeim, a doktorúr meg nem győzte tépni nekem a papírt, hogy “ebbe törölje az arcát” “fújja ki az orrát” :D Onnantól megegyeztem a gyerekkel, hogy ilyen szép erős szívhanggal mostmár nem léphet le, és mondtam neki, hogy bízok benne, hogy nagyon erős baba.

Aztán teltek a hetek, 12. heti uh előtte szétparáztam magamat, imádkoztam én mindenféle istenséghez.. Aztán kimondták: “minden rendben van a kisfiúval.”

Utána a 18. heti előtt is volt egy kis stressz, hogy minden oké-e? De szerencsére ott sem volt baj.

Aztán végül a terhességem vége elég stresszesre sikerült, ugyanis a párom kapott egy kihagyhatatlan ajánlatot külföldről, így a 31. héten fogtuk magunkat, és kiköltöztünk külföldre.

Persze utána jött az ideg, hogy sikerüljön mihamarabb elrendezni a biztosításomat. Aztán a hab a tortán az volt, amikor szülés előtti szombaton úgy keltem fel, hogy most azonnal meg kell csinálnunk a babaszobát. (A bútorai, babakocsi stb. meg volt már, viszont a szoba még festésre várt, a bútorok pedig összeszerelésre.)

Úgyhogy az ébredésem után 1,5 órával már robogtunk is beszerezni az apróbb dolgokat. Szombaton a férjem kifestette a szobát. Vasárnap összeszereltük a bútorokat.. Vasárnap este elégedetten feküdtem le az ágyra, hogy na mostmár minden készen áll. Vagy a fiam hallotta meg, vagy az univerzum gondolta, hogy vicces lesz, de abban a pillanatban pukkanás, felpattantam az ágyról, és már ömlött is a magzatvizem. Másnap délután pedig a kezemben tarthattam a leggyönyörűbb kicsi embert, akit valaha láttam.