Van más is aki anyagi bizonytalanságban várja a babát?!

:( Húhh hát szerintem sokan vannak így. Mi sem vagyunk tól rózsás helyzetben, ráadásul mindjárt lejár a GYED-em (ami maximum) és lesz a 85 ezer helyett 27 ezrem + a csp. persze. (az eddigi 250 ezres fizum helyett, ráadásul a m.helyem is megszűnt). :( Adósságunk csak egy van, a lakásra még kb. másfél millió ft. (havi 30 ezer a törlesztő, még nem is mondanám soknak).

Van valamennyi megtakarításunk is, de az pont a "nehezebb" időkre van.. lehet, hogy hozzá kell majd nyúljunk. Sajnos nálunk emiatt nem is lesz másik baba, pedig a szívemmel nagyon kívánom, de az eszemmel nem merem bevállalni. (és már nem is vagyunk húde fiatalok, hogy még évekig várjunk).

De lesz ez jobb is egyszer, és nem lesz talán mindig ilyen rossz. A baba pedig érkezni akar (fog), úgyhogy inkább gratulálok!! :)

Szia! Együtt érzek veled... Nekem az anyagi okok miatt kellett elvetetni a babócámat:(Nagyon sajnálom, most eszméletlen ürességet érzek és nagyon egyedül vagyok senki sem segít. Nem tudom melyikünk jár jobb cipőben. Az a baj, hogy a baba mellett elmenni dolgozni sehova se tudsz. Próbálj olyan munkát vállalni ami otthonülős. PL: tanítás idegen nyelven kisgyerekek alsósokat segítése a tanulásban házi megoldás, ruha varrás amit el tudsz adni, vagy gépelés, gyorsírás, akkor hirdesd hogy kismama torna és te tornáztatsz mindenkit "te vagy a tanár" ilyesmik...

Add el az olyan dolgokat amikre tényleg nincs szükséged

1. vagyok. Lehet, kéne csinálnotok egy "költségvetést". Bevétel(ek) Kiadások. És részletesen beleírni, mindent. És hó végén megnézni, mi az ami úgymond felesleges kiadás volt.. stb. (bár gondolom nem sok minden felesleges lesz rajta, de hátha lehet még ésszerűsíteni).

Én is sokszor gondolok arra, hogy mi lesz 5-15-20 év múlva? Szerintem mindenki gondol erre. Ki gondtalanabbul, ki gondterheltebben. Pedig még egyszer mondom, van tartalékunk, mégis félek. De sztem ez természetes, ha már gyerekünk is van. Gondolj csak bele, az iszapkatasztrófa áldozatai mennyivel xarabb helyzetben vannak nálunk.

És én továbbra is bízom benne, hogy egyszer itthon is ki fog majd sütni a nap, és kicsit több jó jut majd nekünk is. :)

ó igen. :(

nekünk a tesó fogi-gátló mellett csúszott be, a férjem élből el akarta vetetni, mivel a lakáéshitel növekedése teljes ellehetetlenülésbe sodort minket (nem akarom részletezni, de örülök, hogy telik pelusra meg éppenhogy normálisnak mondható kajára a gyerekeknek).

Végül nem vetettem el, részben emiatt férjem el is hidegült(annyira h meg is csalt és ez elsősorban nem fizikai hanem sokkal inkább érzelmi töltetű pótlék volt neki), a kicsit sem fogadta el sokáig, kb 4 hós lehetett amikorra siekrült ráébresztenem, hogy ha így folytatja, akkor uyganazt fogja művelni vele mint amitől ő szenvedett az apukája elutasítása miatt. Belátta és akarattal sikerült változtatnia, nyitott a baba felé és mostmár ( 8 hós) nagyon is jó és szeretetteljes kapcsolat van köztük.

szóval igen, elképzelhető, hogy tényleg motoszkál benne az, hogy emiatt neki-nektek még kevesebb jut majd: pénzből, törődésből stb... lehet h ez tudatosul is benne, valószínűbb azonban, hogy nem.

Sajnos nem nagyon tudok okos tanácsot adni. Majdcsak lesz valahogy, átvészelitek és ez majd megerősít benneteket. A kicsit meg szeretni fogja, részben rajtad is múlik, hogy hogyan "koordinálod" a dolgokat, de ne is ezen agyalj, mert nem érdemes. Bár úgy érzed, hogy te szorulnál plusz lelki támogatásra, ne hidd, hogy ő nem. Minél jobban bezárkózik, annál inkább szüksége lenne rád.

mutad meg neki ezt az egészet, hátha összeölelkeztek... mert csak egymásba kapszkodva tudtok kikecmeregni ebből.

sok sikert! és boldog-boldog-boldog babázást kívánok!