Miért szerettek terhesek lenni?

Nem látszik, hogy az első szülés után maradt egy kis felesleg a hasamon. :D

Ezen kívül... Fogalmam sincs. Nem látom, hogy egy ember is kedvesebb lenne, inkább úgy kezelnek, mint egy gerincsérült és egy mentális beteg keverékét.

Ma hormontúltengéses kismamázott le a nőgyógyász, mert nem akartam, hogy a 28. héten megvizsgálja a méhszájam.

Kedvesek vele?! Van egy emlékem egy vonatos utazásról, ahol természetesen álltam, előttem két erős gimnazista fiú. Végig a telefont nyomták, valaki más szólt nekik, hogy légyszíves adjátok át a helyet,a válasz: minek utazik vonattal, ha már egyszer felcsináltatta magát?

Az igen... A szülők biztos büszkék.

Nekem tetszett az érzés, hogy "végre en is". Büszkén hordoztam a hasamat, örültem, ha ismerőssel talalkoztunk és gratulált. Meg nagyon tetszett, hogy kenyeztethetem meg kímélhetem magam, játszhatom a hercegnőt. Ciki, de így volt. Szinte sajnáltam, hogy vége.

Na, a masodik terhessegnel mar sz.rtam bele, nem erdekelt, ugy utaltam az egészet, mert rohadt nehéz volt a 2 évest terelgetni meg vele foglalkozni terhesen, folyton frusztrált voltam meg bűntudatom volt. Alig vartam, hogy vege legyen. Nem is leszek terhes többet, az tuti.

Vegig dolgoztam noverkent, es jol esett , milyen kedvesek voltak velem a betegeim, elozekenyek a kollegak. A vegefele mar a nap nagy reszeben csak vervetelt csinaltam, hogy ne kelljen jarkalnom.

A vonaton mindig atadtak a helyet ( kulfoldon lakom).

Nem szorosodott a labam, 9 honapig nem kellett epillalnom, nem zsirosodott a hajam, szep volt a borom.

Nem hiztam el, nem volt tenyleg semmi gondom, es a csaszar utan 2 nappal mar olyan lapos hasam volt mint elotte tinikoromban mikor usztam, pedig 35 evesen szultem.

Es igen nagyon jo erzes belulrol, a fellegekben jarsz. De ha meg nem voltal terhes kerdezo, ez olyan amit kizarolag akkor ertesz meg, ha ateled.

3x voltam terhes. Konnyű terhességek, szerettem ahogy nő, az izgalmat mikor láthatom megint uh n, amikor mocorgottés éreztem hogy nő oda bent.

Nem külső tényzők miatt szerettem, hanem ami bennem történik és, hogy a vége a csoda ami itt van velem.

Én valószínűleg azért mert 7 évet vártam rá,most már bármikor megszülethet amit várok is mert nem egyszerű a vége.De a napokban elkapott az érzés hogy szerettem várandósnak lenni,mikor már kezdett látszódni/nőni a pocak, érezni amikor mocorog ☺️

De amiket írtál hogy kedvesebbek vagy jobban beszélgetnek velem nem tapasztaltam.

Mindenki másképp éli meg szerintem. Van, akinek ez nagy dolog, csoda, szenzitívebb. Van, akinek pedig semmit nem jelent tulajdonképpen és csak teljesen természetes velejárója az életnek.

Ahogy már itt írták, pl aki sokáig vár a babára, annak ez egy teljesen más érzés lehet, mint egy olyan nőnek, akinek egy hónap után összejött.

Mi is egy évet vártunk a babóra, úgy örültem, mint majom a farkának és az egész fejlődését végigkövettem, olvastam, számomra ez egy csoda volt, az pedig, hogy a 9 hónap alatt én is anyává kezdtem válni, az még királyabb volt. Egy teljesen új szakasz, én is büszke voltam, és tele voltam szeretettel, hogy a babám a pocakomban jól érzi magát és biztonságban tartom őt.