Akik nem akartak 2. gyermeket és mégis teherbe estek,hogy döntöttek a sorsával kapcsolatban?

Nem a férjed hordja ki hanem te, nem ő eteti majd, nem neki kell vele lenni főként az első időkben , nem neki kell megszülni. A te érdékeidet nézd! Ha a férjed ezt nem képes belátni, hogy te ezt nem akarod, te nem tudnád szeretni a babát, nem éreznéd vele jól magad akkor hülye. Se neked se a babának nem lenne jó ha így szülöd meg. Sajnálom, hogy ilyen volt az első terhességed.

Nekem is ilyen volt. Én elvetettem amikor összejött a második. Tudtam, hogy nem bírnám lelkileg végigcsinálni (nincs garancia, hogy nem lesz ugyan olyan szar vagy mégrosszabb) és azt is, hogy ez nem csak az új babát hanem az egész családot tönkretenné (ha lelkileg kikészülök). Nem ördögtől származó bűn elvetetni, ha nem szeretnéd.

A férjeddel meg megkell értetni.

Kislányom 6 hónapos volt amikor terhes lettem. Elképzelni sem tudtam ,hogy én most újra kezdjem az egészet. Nagyon megijedtem. Nagyon féltem. Épphogy megszületett a Kislányom és....

Végül nem tartottuk meg. Férjem 100%ban mellettem állt. Azt mondta,bárhogy döntök,mellettem lesz. Ez az én testem ,ő persze örült neki de semmi nem erőltetett rám. 8 hetes voltam amikor megmütöttek. Megkönnyebbültem! De a mai napig nem tettem túl magam rajta.😔

Nagyon sokat sírtam miatta. Ha erről beszélnem kell,meg mindig könnyek szöknek a szemembe. Ez 2015ben volt. Azóta született egy kisfiam. És jelenleg várandós vagyok a harmadik babával.

Mikor a kisfiammal pozitívat teszteltem pontosan az ellenkezőjét éreztem mint annál a "babánál"akit elvetettünk. Örömmel és hatalmas boldogsággal vártuk. Valamiért akkor és ott ,ő nem fért volna bele az életünkbe. Valamiért meghoztuk azt a döntést, ami akkor jónak tűnt. Nem azt mondom ,hogy bánom. Inkább a szituáció, hogy ebbe belekerültem, hogy ez velem megtörtént. Sosem hittem volna...

De most van 2 csodás gyermekem , harmadik hamarosan velünk lesz, és most már csak ez számít.

Nagyon sokat beszéltünk róla akkor, éjjeleket át, mire megszületett a döntés.

Úgy, hogy egyébként mi határozottan szerettünk volna meg gyereket. De akkor ott ,ilyen gyorsan óriási arconcsapas volt.

Ha már a Kislányom nagyobb lett volna, fel sem merül a gondolat...

Nagyon, nagyon beszeljetek át. Hatalmas döntés! És nagyon sok mindent befolyásolhat.

Nincs jó vagy rossz döntés.

Kívánom a legjobbakat nektek.

Szia!

Én sem megmondani szeretném,mit tegyél,mert ehhez senkinek semmi joga. Csak elmondom, én min mentem, megyek keresztül.

Egy kisfiam már van, most éppen nehéz vele nagyon,de szerencsére kisbabaként nem volt gond,a szülés is rendben ment.

Mégsem akartam tesót.

Aztán történt az,hogy a férjem nagyon mondta, hogy mennyire szeretne kistesót,de eleinte nem akartam belemenni. Végül aztán meggondoltam magam, így amikor a kisfiam 10 hónapos lett, elkezdünk próbálkozni,abban a tudatban,hogy ő elég sokára fogant meg, ráérünk.

Elsőre sikerült.Ikrek.

Igen, meg vagyok rettenve,hogy mi lesz,rettegek a szüléstől, két gyerekre pont elég lenne mindenünk (lakás,kocsi kényelmesen), hát most aztán szívhattama fogam,mi a bánatot csináljak. Ráadásul a kisfiam most kezdett nagyon dacolni,nekem már nincs sok erőm ugrálni vele így 35 hetesen, végig ijesztgetett a védőnő a koraszüléssel... szörnyű ez az időszak.

De amikor a doki megkérdezte hogy tervezett terhesség volt-e, megijedtem attól hogy elvetessem őket. Valahogy úgy gondoltam,hogy ha annyira jönni akarnak, jöjjenek...De megértem hogy miért érzel,amit érzel,azt is megértem, aki elvetette végül.

A férjed...nos,igen,joga van mérgesnek lenni,de védekezés mellett estél teherbe, azért ez így egyértelmű,hogy nem akartál babát. Erre is gondoljon...

Megkérdezhetem hogy védekeztetek? Mostanában annyit olvasok itt az oldalon védekezés melletti terhességről hogy kezdek nagyon parázni.

Amúgy neked kell tudnod, mérlegelni a dolgokat. Azt is hogy hogy bírnád két gyerekkel, a férjed segítségével, vagy ha az abortusz miatt elhagyna, akkor lenne e saját lakásod ahova tudtok menni a gyerkőccel, és egyedül eltartani?