Ha könnyen viselem a terhességet, könnyebben is szülök?

9-es vagyok.

Igen, nálam itt a "hiba", hogy nem vagyok nyugodt természetű. Valamin mindig kattog az agyam, és türelmetlen is vagyok 😅

Jó egészséget, könnyű szülést kívánok! :)

Alapból olyan beállítottságú vagyok, mint te. Nagyon könnyű terhességem volt, megéltem, szerettem, nem éreztem nehéznek és akkor sem panaszkodtam, amikor a végén már sehogy nem volt jó fizikailag.

Sokat olvasgattam, készültem hogyan tudom majd ellazítani magam, "kizárni a fájdalmat", esetleg készülni a gátvédelemre, stb.

Aztán indított szülésem lett, ahol abszolút nem vártak, hogy esetleg alakuljanak a dolgok valahogy maguktól, nem voltak türelmesek, bekötötték az oxitocint és fél óra múlva már azt hittem lefordulok az ágyról. Abban a fél órában még nagyon jól ment a gondolatok kizárása, tudatos kapcsolódás, elengedés, meg anyámkínja, de utána számomra is meglepő volt mennyire nem tudtam kezelni a helyzetet és mennyire nem voltam felkészülve arra, hogy ez a semmiből fog ilyen borzasztóan fájni fél óra leforgásán belül. Nem éreztem magam biztonságos, segítő közegben. Sürgetve éreztem magamat, magunkat és bár egy problémamentes, 12 órás szülésem volt, én úgy éltem meg, mint akit kifacsartak, kizsigereltek, kierőszakolták a gyerekét. 2 hónapig éreztem magam iszonyatosan sz*rul, mert a kislányomnak így kellett megszületnie. Mint akit megfosztottak az első, közös JÓ élménytől.

Még mindig sajnálom, de már elengedtem. Előre nézek és továbbra is pozitívan, de én a könnyű terhességem után a szülést nagyon nehezen éltem meg. Hormongőzzel, kialvatlansággal vegyítve gondolhatod mi lett a pozitív énemmel abban a két hónapban! Konkrétan kijelentettem zokogva a férjemnek, hogy én ezt sosem fogom tudni feldolgozni és pszichológushoz kellene fordulnom. Segített volna, ha támogató, biztonságos légkörben érzem magam és akármennyire is fáj, legalább ez megvan.

Utólag, amit tudok javasolni, hogy hiába gondolod úgy, hogy nincsenek ideáid, a leírásod alapján, hidd el, vannak. :) Maximálisan engedd el ezeket, a saját dolgodat könnyíted meg arra az esetre, hogyha esetleg máshogy alakulna... De kívánom, hogy ne így legyen! Élj meg egy békés, nyugodt szülést, támogató közegben! :)

Tökéletes hozzáállás. Az első szülésem katasztrófa volt (nem részletezem, mert nem akarlak megrémíszteni), a második könnyű volt, de ott segített az epidurális érzéstelenítés.

A harmadik, és egyben utolsó fantasztikus volt! Tudod miért? Mert úgy álltam hozzá, ahogy Te. Nem küzdöttem a fájdalom ellen, hagytam átmenni magamon. Nem feszültem be, próbáltam ellazítani magam, és kértem a babám együttműködését is.

A legszebb szülésem volt.