Van még olyan kismama, aki nem beszél-énekel a babájának?

20:00 vagyok!

Olvassátok el ezt a cikket, kimásoltam a bebistart.hu oldalról!

Kedves Andrea!

Öt inszeminációt követően, az első lombik sikerült végre! 8 hetes a baba a pocakomban, az ultrahang alapján minden rendben van. Rengeteget beszélgetek Vele és ezzel kapcsolatos a kérdésem is. Egy kisvárosi postán dolgozom, csupa idős kolléganő mellett. Ők már azt is nehezen fogadták el, hogy miért járok mesterséges megtermékenyítésre. Attól, hogy a Babámmal beszélgetek, egyenesen hülyének néznek. Szerintük túl sokat foglalkozom magammal, magunkkal, és az a fő bajom, emiatt nem jött össze korábban a terhesség. De én már az inszeminációk és a beültetés után is rögtön beszélgettem, bíztattam a bentlévőt a megtapadásra. Sokat olvastam arról, hogy a magzat is sok mindent érzékel a külvilágból. Ugye, nem én vagyok a hülye?

A másik kérdésem az lenne, hogy hol lehet megkapni a Bébistart magazint? Sajnos, a környékünkön nem tudtam beszerezni.

Köszönöm: Dóri

Kedves Dóri,

Nagyon jól teszi, hogy kezdettől beszélget a Babával. Korábban az volt a szemlélet, hogy a gyerek csak a születése után érzékeli a világot (talán ebben gyökeredzik kolléganői szemlélete is), de a tudomány fejlődésével és a vizsgálati lehetőségek bővülésével egyre inkább beigazolódott, hogy a magzat nagyon is sok mindent átél odabent, valószínűleg annál is sokkal többet, mint amit ma gondolunk. Emiatt sokkal nagyobb hangsúlyt kap ma már az anya-gyermek kapcsolat a várandósság idején. Nem csak a beszélgetések, az anyai hang hatnak rá, hanem a külvilágból érkező zajok is, sok kismama beszámol arról, hogy érzi, milyen zenét szeret a pocaklakó.

A Bébistart Magazin nagyobb újságárusoknál, Relay és Inmedio boltokban kapható, de beszerezhető már a Kaisers üzleteiben is. Amennyiben mégsem sikerül találnia, jelezze szerkesztőségünknek és küldünk Önnek egy példányt. Előfizetésre honlapunkon keresztül van lehetőség.

Zavartalan babavárást, sok meghitt beszélgetést kívánok!

Üdvözlettel: Bencsik Andrea

Nyugi, szerintem sokan vagyunk így...

Eleinte kifejezetten bizarrnak éreztem, és amikor mások odahajoltak a hasamhoz, és kiabáltak a köldökömbe, hogy "szia babukaaaaa!", még inkább viszolyogtam a dologtól...

Aztán a 36. héttől kezdődően, amikor már egyre kevesebb helye volt, és jobban fájt, ahogy feszengett odabent, azon kaptam magam, hogy beszélek hozzá gondolatban.

Hangosan még most sem beszélek hozzá, de már nem viszolygok a dologtól.

Bárki bármit mond, ezért ne legyen lelkiismeret furdalásod!!! Az idegeskedés sokkal többet árt, mint amennyit a beszélgetés használ.

A zeneválogatással sem értek egyet, miért kéne olyan zenét hallgattatnom a gyerekkel, amit én utálok, ha kint lesz, kb soha az életben nem kapcsolom be neki... Inkább szokja meg az én zenei ízlésemet :D

Ami borzasztó módon, nagyon nem "kismamás" Rammstein és társai :D És egyébként meg vicces, hogy ha nagyon feszeng, és már nem tudok mit kezdeni magammal, és bekapcsolok zenét, akkor érezhetően megnyugszik...