Első gyerekes szülők, titeket is ostobának néz a családotok?

Nyugtathatod magad ezzel, ettől még nem fog megváltozni.

Nálam akkor lett változás, amikor közöltem anyámmal hogy pakoljon és húzzon a pcsba. Érdekes, 6 hónappal később normálisan viselkedve jöttek látogatóba és eszébe se jutott egy rossz szót szólni. Ennyi idő kellett neki, mire felfogta, hogy mi a következménye a viselkedésének.

Amikor próbálnak beszólni valami miatt, akkor egyszerűen arra hivatkozom, hogy nem csak anyuka vagyok, de csecsemő és gyermekápoló is :D (Koraszülött intenzív, és csecsemő osztályos évekkel a hátam mögött)

Úgyhogy “talán” az ösztöneim, és a szakmám együttesen elegendőek ahhoz, hogy fel tudjam nevelni a fiamat mindenféle beleokoskodás nélkül…

Anyósom nem próbál beleszólni, mondjuk 650 kmrről nehéz is lenne, anyukámon kell néha kicsit állítanom, amikor elszalad vele a ló.. Tanácsot adhat, az nem zavar, de majd eldöntöm, hogy megfogadom-e vagy sem..

Szerintem ezek az emberek a saját korábbi bakizasaik vagy tudatlanságuk miatt viselkednek îgy.

Amikor én mondjuk mondok egy evidens dolgot, mert nekem nem volt az, akkor hozzáteszem, hogy nekem nem volt az, szóval nem hülÉnek nézem, meg nem tolakodni akarok, hanem felhîvni a figyelmet, hog nincs béna és hülye kérdés

Jobb megbeszélni..

Pl nekem a legjobb, amikor a csecsemősnek megmondtam, hogy 2 m-nél közelebb 6 hónaposnál diatalabb gyereket nem láttam korábban, akkor a pelussozáskor mknt egy agyalágyultnam magyarázott ( nem rossz értelemben, nekem pedig nagy magabiztosságot adott.)

Pl: az első időben előre kihúzunk 2 szál popsitörlőtt, levesszük a kerém kupakját, széthajtjuk előre a pelust.

Teszünk váltásruhát, hátha kell.

Nah ekkor jöhet a baba.

És tényleg. Nyilván később ez nem kell, se az első hónapban sokkal gördülékenyebb volt így.

Tehát a stílus sokszor gond…

Egyébként meg nem téged becsülnek le, hanem izgulnak érted.

Ez a szeretetnyelvük, îgy fogd fel!

"(sőt direkt kérdezek akkor is, ha tudom a választ)."

Khm, ez nem épp okos emberre vall, így nem csodálom, ha a családod is arra következtet, hogy butuska vagy

Ezeket a koroket en is lefutottam mindket(illetve ennel is tobb) iranyba, ket gyerekkel sem lesz jobb, nyugi :D

Ami nekem bevalt, hogy arrol kerdezem ilyenkor, hogy amirol mesel, azt o anno a sajatjaval hogyan csinalta. Ilyenkor kiderulnek erdekes dolgok, csaladi tortenetek, hogy miert fel a nagyszulo a falatkas hozzataplalastol (mert kiskoraban felrenyelt, es majdnem megfulladt), vagy hogy az egyuttalvast felenk nagyban ellenzo masik nagyszulo mennyit szenvedett a sajat gyereke altatasaval, mindent kiprobalt, es az unokaval meg imad egyuttaludni.

De milyen okoskodást hallgatsz, ha még csak várod a babát? Mondanál példát?

Én is várom még a babát, de nem különösebben kaptam tanácsot. Igaz, nem is kértem. Nekem az a mániám, hogy mindennek magam járok utána. Nem is igazán akarok majd anyámtól, anyósomtól tanácsot kérni később sem, mert ők a '80-as években mindent másképp csináltak. Mármint olyasmire gondolok, mint a kötődő nevelés helyett a "hagyd sírni", meg a hozzátáplálásról is más volt az aktuális álláspont. Emlékszem, a húgom a kórházból hazajőve már cukros teát ivott, azt hozta haza vele a cumiban, pedig amúgy anyatejes baba volt.