Megjegyzéseket tettek rám, túlreagáltam?

Hidd el, lassan heti 2 ilyen megjegyzést kapsz majd minimum, főleg, ha már látványos lesz. Milyen kicsi a hasad, milyen nagy a hasad, milyen fitt vagy ahhoz képest..., nem is híztál. Azért vizesedsz nem? Meddig dolgozol, hogy vagyTOK, kívánós vagy-e, hanyadik hét, érzed már, tudod már a nemét, a nevét, hol szülsz, mikor szülsz, stb.?

Szokj hozzá, mert ha már most fennakadsz, akkor pár hét múlva elküldesz mindenkit a bánatba. :D

Nincs ezek mögött rosszindulat, csak beszélgetne és nem gondol bele, hogy te nem feltétlenül... vagy hogy te aznap azt a kérdést épp huszadszorra válaszolod meg.

Nem akart rosszat, de az biztos, hogy én is agymenést kapok ezektől a kéretlen megjegyzésektől.

22-ik hétig tartottam a súlyom (eleinte sokat hánytam és fogytam is). Jön a férfi(!) kolléga az étkezőasztalhoz, oktatni, hogy ne zabáljak kettő helyett, sok lesz az...

Aztán mások:

-Nagy a hasam, ikrek lesznek csak nem vették észre (150 cm vagyok, könyörgöm, csak kifelé tud szegény gyerek helyezkedni),

-Kicsi a hasam, szemből nem is látszik (ne szemből nézd), biztos minden rendben?

-miért eszem ilyen keveset, gyümölcsökön nem lehet gyereket növeszteni?

-Mi az hogy még dolgozom, veszélyeztetem magam és a gyereket (30 hetesen javarészt irodai munka)

-Mikor akarok visszajönni, mi az hogy egy év után, ha már gyűlölöm a gyereket, egyáltalán minek szülök?? (ezzel már a vérnyomásom is az egekben)

-Majd ha a kezemben lesz ősanya leszek és nem fogok majd soha többé még dolgozni sem (igen, biztos, élni meg a híd alatt fogunk)

És millió ilyen van. Naponta. Többször is. Nálunk annyira nem megszokott, hogy nők dolgoznak, pláne nem terhesen, hogy konkrétan egy közkinccsé avanzsált pingvinnek érzem magam.

Amúgy tök jól bírom a munkát és úgy vallom, hogy az, hogy mozgásban maradok, segít majd a szülésben, meg a lábadozásban. Délutánonként megcsinálom a kis lakás körüli dolgom és pihengetek. Semmi mozgásszervi gondom nincs, se hát és derékfájás, sem dagadás, emiatt nagyon szerencsésnek érzem magam.

De a fentiek miatt néha szívesen fejbevágnám magam, hogy te jó isten, miért nem otthon pihenek ahelyett, hogy itt hallgatom a sok hülyeséget?

Megértem a reakciód, néha úgy túlfeszítik a húrt nálam is, hogy egy szia hogy vagyTOK-ra is torkokat lennék képes metszeni. És nem azért mert nem imádom ezt a kis manót a hasamban, egyszerűen kiidegel ez az állandó szondáztatás.