Mi lenne a helyes döntés?
Sziasztok!
Hiába a fogamzásgátló injekció, pár napja kiderült, hogy terhes vagyok. Párommal nem terveztük a terhességet, bár elég gyakran beszéltünk a témáról. A jövőben mindketten szeretnénk majd gyerekeket, de csak évek múlva, nem most.
Jelenleg egyetemre járok, amit nagyon szeretek csinálni, ezért is nehéz a helyzetünk. Az anyagiakkal semmi probléma nincsen, párom vezető pozícióban dolgozik egy nagy cégnél, így a gyermekünknek minden szükséges dolgot meg tudnánk adni. Nekem még másfél év hátravan az egyetemből, aminek elvégzése után dolgozni is szeretnék.
Az utóbbi napokban folyamatosan sírok, nem tudom, mi lenne a helyes döntés a babával kapcsolatban. Elvetessük, vagy megtartsuk? Bárhogy is döntök, tudom, hogy a párom mellettem áll, de azt is tudom, hogy szívesen vállalná a kisbabát.
Nem érzem magamat készen az anyaságra, szeretnék tanulni, szeretnék dolgozni, szeretnék utazni, szeretnék kettesben lenni a párommal, szeretnék élni, de azzal is tisztában vagyok, hogy a gyermekünk jó helyre születne.
Ti mit tennétek a helyemben? Megtartanátok, vagy elvetetnétek a kisbabát?
Köszönöm, hogy végigolvastad!
22/N (párom 29/F)
Szia! Szerintem nem maradsz le semmiről, amit később ne tudnál bepótolni. A párod szeretné, a gyermek pedig elér egy bizonyos kort, amikor mehet bölcsibe (kisfiam 2 éves korától ment)és kezdhetsz a szakmádban dolgozni.Ha pedig a buli jobban számít, mint az, hogy a saját gyerekedet ne dobd el magadtól... inkább nem írok semmit.
A párod a gyermek fèl éves korától fel tudja venni a gyed extrát, ha a szülést megelőző 2 éven belül rendelkezik 1 èves munkaviszonnyal (összesen, nem kell, hogy folyamatos legyen a biztosítottsága).
Te pedig ha sírsz és nem tudod, akkor mérlegelj és hallgass a belső hangodra!
Én is babát várok. Becsúszott. De a szívritmus-zavarom miatt és az első terhességem miatti komplikációk miatt nem vállalhatom a kicsit, túl rizikós. Másképp pedig kérdés sem lenne, hogy igen vagy nem. 26 éves voltam, ugyanezek megfordultak a fejemben. De a világ megfordult velem és soha nem tudtam volna elvetetni. Az a fajta szeretet és a büszkeség, ami az anyasággal jár mindent és mindenkit felülír. Olyan mèrhetetlen szeretetet ad, hogy elmondani nem tudom!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!