Ez szülés előtti depresszió lehet?

A második trimeszter vége felé járok. Az egész család kicsattan az örömtől, amióta tudják, hogy kisbabánk lesz. Amiatt vagyok nagyon lehangolt hetek óta, hogy azóta úgy érzem, nem érdeklek már senkit, csak a baba számít mindenkinek, én már megszűntem létezni. Itt is jön a rendszeres kérdés, hogy a baba hogy érzi magát? Ettől kiráz a hideg és csak ideges vagyok tőle, ha megkérdezik. Többször is volt, hogy nagyon rosszul voltam, pl. 2. trimeszter alatt egyszer egész nap erősen émelyegtem, szédültem, majd végül hánynom kellett és gyenge is voltam utána. Amikor ezt megtudta egyik családtag, kijelentette, hogy ja hát akkor a baba volt rosszul, nem én! Tehát ha én nem vagyok jól, akkor igazából nem én vagyok rosszul, hanem a baba. Nekem ez jött le és nagyon rosszul esett, csak felhúzott ez a kijelentés. Amikor egyik családtag beteg volt, mi nem tudtunk róla és meglátogattuk, sírva mondta, hogy ő úgy aggódik a baba miatt, nehogy baja legyen. Tehát én már nem is számítok, meg is halhatok, a lényeg hogy a babának ne legyen baja. Amikor a Balatonon nyaraltunk, azzal jöttek, hogy csak nehogy a baba megfázzon! Tudtommal ez nem is lehetséges, az persze nem lenne baj, ha mondjuk én fáznék meg a vízben. Mindenki csakis a babáról képes beszélni. Lehet, hogy ezeket felnagyítom, és a hormonok is közrejátszanak. Sajnos egyre rosszabbul érzem magam így és nem tudok már örülni az egésznek. Első baba lesz, aki igazából becsúszott, nem volt tervezett, de végül nagyon örültünk neki, én pedig hozzászoktam a gondolathoz, hogy hamarosan minden megváltozik. Tudom azt is, hogy erről az egészről nem a baba tehet, nem ő kérte, hogy a világra jöjjön. Vártam is, hogy megszülessen, és abban biztos vagyok, hogy rengeteg örömet fog ez hozni az életünkben. Ez vajon szülés előtti depresszió lenne? Nem megoldást várok, csak jól esik végre leírni, még ha ezt félve is teszem. Köszönöm, ha írtok ehhez néhány támogató hozzászólást.