Csak én nem bírom a terhességet? Van sorstársam?
Nekem az egész terhességem tök szr volt, állandó rosszullét, enerváltság, mindenki okoskodott hogy ezt kéne, azt kéne csinálni, enni, inni. Aztán állandó méregetés, hogy mennyit híztál, nő-e a gyerek, ezen kívül meg minden létező dolog kijött rajtam a terhesség alatt. Belenézek a tükörbe és nem látom magamat csak egy bálnát… lelkileg nagyon megvisel és ha valaki esetleg megdícsér, hogy de jól nézel ki, hát azt kedvem lenne…. Nem is mondom, de nem szép dolgokat csinálni vele, mert szinte érzem a bőröm alatt hogy hazudik. Borzalmas állapotban vagyok, néha a párom is bevallja, de ő is azt szokta hazudni hogy milyen jól nézek ki, és ez is idegesít, hogy tudom hogy hazudik mindig.. kicsit már az agyamra is ment a dolog, mert itthon vagyok és rettegek kimenni az utcára emberek közé ilyen külsővel. Egyszerűen érzem az ismerőseim döbbenetét. 10 kilót híztam amúgy, sajnos a terhességem pont olyan fázisban is kezdődött, hogy volt rajtam egy 6-8 kiló felesleg.
Szóval kezdek kikészülni, pedig csak a 30. hétben vagyok. Lelkileg és fizikailag is egyaránt érzem hogy rossz az állapot, nem is javul, ráadásul már majdnem 30 hete tart ez. A végét járom. Nagyon szeretnék anyuka lenni, ezért kitartok de úgy érzem én ezt soha többet nem vagyok képes végig vinni. Közben annyira sajnálom, hogy az egyetlen terhességem ilyen szrul sikerült… van más is akinek nem tökéletes a terhessége? Vagy csak én vagyok így? Mert ha véletlen valakinek elmondom hogy sokszor nehéz és rossz, akkor teljesen kiakadnak. Nem értenek…
válasza:En szoptatás végén - után éreztem ezt, terhesség alatt ragyogtam.
1,5 évvel később, csont soványan, deszka mellkassal, pár szál hajjal, beesett fekete szemgödörrel ijesztően nezrem ki, meg is mondták és gyűlöltem a látványom.
De elmúlt ez is. Tényleg mindenki el át ilyet csak más más időszakban. Kitartás
válasza: válasza: válasza:Az első terhességem minden nyűgjével együtt tényleg egy áldás volt. De most a második... Számolom vissza a napokat, kb mint a börtönben így a falra felkarcolt kis csíkokkal, hogy akkor mennyi van még hátra (túl sok... csak 29 hetes leszek holnap). Pedig se veszélyeztetett nem vagyok, se nem is hízok, technikailag ugyanúgy lazának és áldott állapotnak meg tudomisénminek kéne éreznem ezt a terhességet is, mint az előzőt. De míg a múltkor kikértem magamnak, hogy ez nem terhesség, ez várandósság (lol), addig most basszus tényleg tehernek érzem. Nyilván nem segít, hogy itt van egy két éves gyerek, akivel ugyanúgy foglalkozni kell, nem tudok pihenni, nem tudok úgy igazán ráhangolódni a picire sem, de a lelkiállapotom is teljesen más, ugyanazok a problémák, amik a nagyobbik lányomnál nem terheltek meg szinte egyáltalán (pl a GDM), az most felér egy kínzással, és minden egyes nap sírni lenne kedvem miattuk. Sokkal de sokkal rosszabbul viselem ezt, pedig papíron semmi okom nem lenne rá. És egyre erősebb bennem is az érzés, hogy többet ilyen nem lesz, hiába, hogy az első terhességem (de még a szülés után közvetlenül is!) egyből mondtam, hogy ezt én lazán végigcsinálnám még 2-3-4 alkalommal is simán, annyira jó volt. Hát, ez most nem annyira jó mégsem.
De én is azt tudom mondani, hogy kitartást, el fog múlni. A baba bent nem marad, az a maradék 8-10 hét meg már pillanatok alatt elmúlik, ami hátravan. A tested érintő változások, a hormonok játéka meg mind-mind átmeneti, el fog múlni. És elnézve a 2 éves dackorszakos kis huncutságom, minden apró kis szenvedés megéri. Én erre koncentrálok a legsötétebb pillanataimban.
Szerintem keress szakembert, mert depressziós vagy vagy valami más lelki problémával küzdessz. Sokan nem tudják, de a szülés utáni depresszió nem csak a szülés után alakul ki. Gyakaran már a terhesség alatt is jelen van csak nem foglakozik vele senki. Vagy ami még rosszab, hogy hisztinek van tituláva.
Menj el pszichológushoz, mert ez a szüléssel rendszerint csak rosszabodik, nem megoldódik. Kérlek szépen, keress szakembert a kisbabád és a családod érdekében minnél hamarabb!
válasza:Kedves kérdező!
Miért vagy veszélyeztetett? Nem mindegy az ok, ha nem igényel fekvést, barátnőzz, mozdulj ki!
Én is az vagyok korábbi vetélések miatt, de mivel fizikailag nem indokolt otthon feküdnöm, így a 27-ik hétben járva is dolgozom.
Nem ez az iránymutató, nem azt mondom, de se időm, se kedvem ennyire utálni magam, mert reggelente kelnem kell és ugyanúgy be kell jönnöm dolgozni és ugyanúgy felelek egy csomó emberért minden egyes nap.
Ezt most csak azért mondom, mert sokat segítene, ha lefoglalnád magad, csupa jó dologgal amit szeretsz.
És hogy azt ne gondold, hogy nekem könnnyű a babavárás: 16-ik hétig állandóan hánytam és fogytam is. Utána most alvatlansággal küzdök, fájnak a lábaim, a hirtelen hasnövekedéstől sérvem lett. 150 centi vagyok, így nem sok helye van benn a gyereknek, ezért akkora a hasam, mint a ház, már most. Amire kapok is szépen kéretlen megjegyzéseket. Ráadásul a férjem külföldön dolgozik, ezért néha rohadtul egyedül érzem magam. Nem mellesleg néha viccelődik velem, hogy na mivan kishordó, ami ha jó kedvem van vicces, ha rossz, akkor meg nagyon rosszul esik, holott tudom hogy nem bántásból mondja, sőt örül hogy növekszik a pocak, hiszen jól van a baba.
Ezért is maradok amíg lehet dolgozni, mert ismerem magam, szerintem én is belesüppednék az önutálatba, ahogy bámulom a narancsbőrös seggem, meg a hatalmas hasam, a torzuló fejemmel. Vagy ahogy azt látom, hogy az egyik mellem sokkal jobban nő, ezért hatalmas parizer bimbó udvaram lett a másik meg maradt kis takaros. Ki kellett vennem a piercingem a köldökömből, ezért most úgy néz ki az egész mint valami duplasegglyuk, utálom. Néha úgy fel vagyok fújódva, hogy már inkább 9 hónaposnak nézek ki, levegőt alig kapok. Fáj a bordáim alat az oldalam, ha fekszem, háton nem kéne, hason meg nyilván nem tudok, ezért állandóan olyan vagyok mint egy partra vetett fóka/bálna.
No. Nekem is vannak ilyen gondolataim, de azt mondom kapja be mindenki (én magam is) akinek nem tetszem és fel a fejjel. Egy kisember nő BENNED, BELŐLED. Igen a tested ezt megsínyli. Majd ha kibújt, kipihentétek a 4-ik trimesztert, összeszeded magad. Addig meg engedd el és arra koncentrálj, hogy egészségesek legyetek és meglegyen mindenetek.
És mindenféleképpen kösd le magad, ne ezen agyalj, mert megutálod saját magad, holott épp valami csodás dolgot hajtasz végre!
Kedves kérdező!
Negyedik babámat várom. 36 hetes vagyok és az elejétől kezdve a terhességi rosszullét összes tünetét produkálom. Bevallom nem szerettem terhesnek lenni egyszer sem. Alig vártam, hogy megszülessenek a gyerekek. De!!!! Hacsak nem vagy depressziós,akkor fogadd el, hogy egy előző hozzászóló azt merte írni, hogy hiszti.
Vesemedence gyulladással 3 napig kórházban feküdtem 22 hetesen. Tudod te hány kismama van, aki küzd jelenleg is a magzata egészségéért, életéért? Piszok szerencsénk van,hogy "szenvedünk", hidd el. Azóta minden hányást, rosszullétet, fájdalmat áldásként fogok fel. Kitartást! Komolyan! Fel a fejjel! Ez csak egy állapot, még ha nem is mindenkinek jut áldott állapot! 😉
18-as vagyok. Ami lemaradt, hogy nekem is teljesen új érzés így a végéig érezni a rosszulléteket. Az előző terhességeknél attól függetlenül, hogy alig vártam a végét, nem voltam ennyire rosszul. Minden babavárás más.
Az meg, hogy hogy nézel ki teljesen mindegy. Illetve másodlagos. Lesz időd bőven kikupálódni! Még talán jobban ki is tudsz virulni, mint annak előtte!
Kellemes/kellemesebb babavárást erre a pár hétre! 😉
Kedves 18-as!
Nem hiszek abban a szellemiségben, hogy azért mert Etiópiában éheznek, nekem meg kell enni az utolsó szem rizst is, és nagyon hálásnak kell lenni minden ételért, mert más nem ehet.
A hálát értem, de nem attól érzem magam hálásnak hogy gyerekem lehet, mert másnak nem lehet, hanem azért mert én azt úgy érzem.. A különbség a lelkiismeretfurdalás a kettő között. És attól, hogy valami nehéz, attól, hogy egy állapotot nagyon nehezen viselek, attól még nem feltétlen depresszió és nem feltétlen hiszti…
Akik meg ezt írják azok szerintem gatya szülők, már bocs. Nem kell pátyolgatni, nem is arra számítottam, hanem olyanok válaszára akiknek szintén nehéz, és hogy ők hogyan élik meg.
És azt külön tényleg hozzátenném, hogy számtalan anyuka/kismama van aki kiírja ide a nehézségeit, pont utánam is valaki írt ki egy kérdést, és jön a hisztizel/depis vagy/menj pszichológushoz/stb bullshit.
Ami az egyetlen demagóg az egészben, hogy úgy marketingelik a terhességet mintha az egy nő legboldogabb időszaka lenne életének és csak rózsaszín meg öröm. Közben meg tökre nem ez van sokaknál, de aki ki meri mondani, hogy nekem ez sz.r, utálom, az hisztis… na hát és ez a legfőbb bajom. De gondolom te nem érted.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!