Csak én nem bírom a terhességet? Van sorstársam?

Terhesség alatt is lehet ám ésszerűen és egészségesen enni, nem muszáj sem bálnának lenned, sem xarul kinézned. A terhesség nem vonja maga után azt, hogy törvényszerűen 20 kilót fel kellene szedned. Attól még öltözhetsz normálisan, csinosan, megfésülködhetsz, megcsináltathatod a körmöd és stb. 2 hónapod van hátra, a gyereknek még most lesz egy nagy súlyugrása, ne tegyél már még egy lapáttal. Próbálj kiegyensúlyozott maradni a továbbiakban.

A “mindenki azt mondja hogy jól nézek ki, de amúgy meg rusnya vagyok” tipikus női hiszti. Igen, meghíztál. De sokan meghíznak, csak kevesen adják le terhesség után.

Én se szerettem terhes lenni.

0-24-ben hányingerem volt. Képes lettem volna egész nap aludni, annyira fáradt voltam, hogy el nem tudom mondani. Soha ilyet még nem éreztem. Undorodtam minden kajától, minden szagtól, a libidóm teljesen meghalt, pedig mindenhol az ellenkezőjét hallottam/olvastam. Szédültem, ha meleg, fűtött helyiségben tartózkodtam, így nem tudtam boltba se menni, mert ott meleg volt, és elfeketedett előttem minden.

Tőlem is folyamatosan kérdezgették, hogy híztam-e már, szinte várták. Én csak 8 kg-t híztam, és szüléssel el is tűnt szerencsére, nem is éreztem magam bálnának, kicsi hasam is volt. Kabátban senki nem mondta volna meg, hogy terhes vagyok.

A másik kedvencem meg az volt, hogy terveztük-e. Veszélyeztetett terhes voltam, így a második trimeszterre már táppénzre vettek és utána azt hallgattam, hogy miért nem dolgozok, mi lesz így, miért nem megy ki a gyerek apja pár hónapra külföldre stb. WTF? Még javában a hasamban volt a gyerek, de meddig tervezel otthon lenni vele?

Plusz folyamatosan baj volt a terhességgel, mindig félve mentem ultrahangra, orvoshoz.

1

Nő vagyok, csak nem bírom a hisztis nőket. Most mások mit csináljanak vele, hogy te bálnának érzed magad? Öltözködj nőiesen, tartsd karban magad. Ennyit mondtam. Talán jót tenne az önbizalmadnak.

Igaz, nem a terhesség alatt, de közvetlenül a fiam születése után éreztem hasonlót (császármetszéssel született). Amikor hazajöttünk, még akkora volt a hasam, mint hathónaposan, a melleimet mintha felfújták volna és borzasztóan fájtak, úgyhogy konkrétan félmeztelenül voltam itthon, egy pólót nem bírtam elviselni. Erősen véreztem, a hegem baromi ronda volt és fájt, hetekig elefántméretűre voltak dagadva a lábaim, járni alig tudtam (ilyet a terhesség alatt nem tapasztaltam). Ezek (mondhatni) természetes dolgok szülés után, másokat soha nem hallottam emiatt panaszkodni, mégis akkor úgy éreztem, sosem kapom már vissza a régi külsőmet, gusztustalannak éreztem magam, sírtam ha tükörbe néztem.

Az ember hajlamos egy-egy ilyen időszakban teljesen elveszettnek érezni magát, pedig elmúlik majd, túl leszel rajta. Tudom, ez nem segítség, de ne érezd magad egyedül. Szerintem kevés olyan nő van, akinek ne volna negatív tapasztalata a gyermekvállalással kapcsolatban (terhesség, szülés, szoptatás, gyermekágy stb.), csak kevesen mernek beszélni róla. Ezzel is együtt érzek, hogy úgy gondolod, nem csinálod végig még egyszer. Én is így érzem, de nem fejtem ki az okát, hosszú volna. Mióta anya lettem, rájöttem, nagyon kevés ember van, akinek őszintén beszélhetek az érzéseimről, a legtöbbeknek azt mondom, amit hallani akarnak. A környezetedben van valaki, akivel beszélhetsz erről? Az is sokat segít, ha valaki meghallgat, ítélkezés nélkül. Kitartást kívánok, és jó egészséget!

Kicsi az önbizalmad, ennyi. Volt már ilyen a világ történelmében.

Fel lehetne fogni ezt úgy is, hogy ez a periódus a gyerekről szól. Rendezd be, díszítsd ki a gyerek szobáját, olvass könyveket, ábrándozz a családi életről, randizz és nevess a férjeddel.

Hogy hány kiló zsír van rajtad, az meg egyszerűen nem érdekel. Majd ha megszülted a gyereket és a baba életben tartása mellett még marad energiád/időd, akkor leadod. Ha meg nem, akkor maradsz még dagadt egy ideig. Kit érdekel. Most ne ezzel foglalkozz.

Pláne ha a gyerek foganása előtt se foglalkoztál ezzel. Volt rajtad 8 kiló felesleg, miközben semmi feladatod/bajod nem volt, az nem zavart, de most, hogy terhes vagy, most aztán rögtön az alakod a legfontosabb?

Elég gáz.

Én még többet híztam, vagy lehet előtte volt már több rajtam,nem tudom mert épp nem nagyon foglalkoztam a súlyommal, mikor terhes lettem. Rengeteg víz is volt rajtam, szétpuffadt az arcom, szóval én se szerettem emberek közé menni, ismerősök elől kb bújkáltam, fú, rossz időszak volt. Lelkileg is oda - vissza.

Aztán mikor megszületett a fiam (császárral) pár hét után beláttam hogy a testem állapota és a pszichés egészségem szorosan összefügg. Mikor már elég jól voltam, nekiálltam edzeni, fogyózni, lement 25 kg egy év alatt. Szóval nem lehetetlen újra jól lenni, ne aggódj 🙂 majd lemegy rólad ez a hihetetlen hormonos stressz és sokkal jobban fogod érezni magad.

Egyébként anyósom mondta többször mikor nyűgös voltam terhesen, hogy ez csak egy átmeneti állapot. El fog múlni 🙂 és milyen igaza volt!

Tökéletes terhesség meg nehezen megfogható dolog, egy biztos, nagyon ritka akinek minden csillámpóni ebben a kilenc hónapban.

Én ma vagyok úgy, hogy abszolút nem látom azt a minimális áldott részt sem, ami eddig fel fel sejlett, pedig csak a 15 hétbe léptem be.

Ma vagyis tegnap akármit ettem azt azonnal kihánytam, de utána pokoli éhes voltam, émelyegtem. Próbáltam enni a megszokott ételeimet, de vagy "büdös" volt, vagy "csúnya" aztán jött is ki, amikor hánytam az orrom vére is elindult, közben az erőlködéstől becsurgott a pipi... most is ülők és várom a megváltást, mert se a pirítós, sem a sajt, sem a chips semmi megy le.

Még az elején vagyok és tudom, hogy lesz ez még így se, de most ez az eddigi legbénább napom.