Volt olyan rossz megérzés, amiből végülis igaza lett?

Mikor 7 hetesen elöntött a vér UH-ra indulva, 99.99%-ra vettem, hogy vetélek. Teljes letargiább vártam a vizsgálatot, legyen már meg, hadd menjek haza. Nem lett igazam, az embrió élt. Csak egy hematóma vérzett ki.

Tudom, nem ilyen választ vártál, de ezzel akarom érzékeltetni, hogy a félelem mindent felül tud írni, szóval felesleges "megérzésekre" hagyatkozni.

Aggódsz, hogy elvetélsz, ami normális, főleg az első trimeszterben.

Mégis ahelyett, hogy ezt tudatosítanád magadban, a saját vélt igazságodat akarod azzal igazolni, hogy bizony mások is megérezték előre a bajt.

Szerintem abból a nőből van kevés, aki a pozitív teszt után 100% nyugalomban van, mert tényleg azt érzi, minden oké lesz. (Valójában ő sem érzi meg előre, csak végül igaza lesz.)

Ugyanígy van, aki kissé vagy nagyon, de fél a vetéléstől: mivel ott motoszkál a fejében, ha bekövetkezhet, ha megtörténik a baj, persze, hogy azt hiszi, na ő előre megérezte.

Én is ezt mondogattam a férjemnek úton az orvoshoz bőgve: "Tudtam, hogy nem fog sikerülni, azért nem mertem ragaszkodni hozzá, mert éreztem, hogy el fogom veszteni"

Igazam lett? Nem.

Én már azt se értettem hogy lehetséges hogy képes vagyok teherbe esni.

Minden, de tényleg minden vizsgálatra úgy mentem a kilenc hónap alatt, hogy na most közlik hogy nem él, beteg, stb stb.

Teljesen eseménytelen, kb tankönyvi terhességem volt és ma már egy éves elmúlt a fiam, aki okos, egészséges.

Szóval én nem alapoznék a rossz megérzésekre.