Hogyan tudnám eldönteni, hogy szeretnék-e gyermeket?

Nem dönthet senki helyetted, de én nem vállalnék ekkora fenntartásokkal gyereket. Minden igaz amit leírtál x 1000.

Felelős leszel érte, állandóan aggódsz hogy mi van vele, ha nincs szerencséd akkor betegen születik vagy állandóan lemarad, rettentően drága és minden létező iparág rátelepül a gyerekesekre, megy az állandó bűntudatkeltés hogy ha xyz dolgot nem veszel/teszel a gyerekkel akkor végleg lemarad és helyrehozhatatlanul károsodik, kettőtökre nem lesz időtök csak ha valaki nagy kegyesen vigyáz rá, ha viszitek magatokkal akkor állandóan csak a gyerekre kell felügyelni és rémálommá válik egy luxusnyaralás is, az állandó stressz miatt a szexhez is alig lesz kedvetek, nincsenek spontán romantikus hétvégék vagy akár egy éjjeli mozis-sétás randi, ha a gyerek kárt okoz azért ti feleltek, az állandó sírás-hiszti-nyávogás kinyírja az idegeket, a karriered elszaródik pont úgy, mint a szüléstől az alakod, gyerekkel együtt egy csomó jó álláslehetőségtől esel el, a gyerekkel mindig otthon kell lenni ha beteg, és még meg sem közelítettük a tinédzserkort.

Gondold át, mivel akarod tölteni a következő 25 éved.

Amiket leírtál, az nem teljesen úgy van. Ez egy dolog.

A másik dolog meg az, hogy ha ezt így kérdezned kell, akkor a válsz egyértelmű, nem akarsz.

Harmadik, és a legfontosabb, hogy ezt közöld a pároddal is még időben.

Atya isten 2, honnan szeditek ezt össze??? Állandó stressz meg hasonlók…. Ha valóban ilyen lenne a gyereknevelés, szerinted mindneki komplett idióta, aki vállal másodikat meg harmadikat? Ugyanmár!!

Van nehéz része, ez tény, de azért nem ilyen halál és pusztulat, mint egyesek itt szeretik gondolni. Távolról se.

Nálad már el van döntve hogy nem szeretnél csak amiért a párod akar, ezért kicsit tudja befolyásolni a gondolataidat.

De egyébként amiket leírtál azokból teljesen egyértelmű hogy nem akarsz.

Átérzem a dilemmádat, és nagyon nehéz ilyenkor eldönteni, hogy a felsorolt érvek a gyerek ellen tényleg 100%-ban a tiédek vagy mennyi belőle a félelem.

Az biztos, hogy a rossz anyaminta elbizonytalanítja az embert, nálam is így volt. Nekem az egész nőiességem nem tudott kibontakozni, mert annyira rossz mintát láttam. Még csak tanulgatom, milyen nő legyek, miközben elmúltam 33. Bennem ez olyan lelki gátat okozott, hogy akkor sem tudtam teherbe lenni, amikor azt hittem, hogy akartam.

Mikor én ezt a gyerekkel kapcsolatos "akarom-e, nem akarom" dilemmában voltam, és kezdtem becsavarodni, elkezdtem pszichológushoz járni. Végül sikerült megfejteni, mi az én esetemben a válasz, mi a valós vágyam. Plusz az anyámmal való kapcsolatomat is rendeztem magamban, vele is. Szóval ezt neked is jó szívvel tudom ajánlani.