Mi lenne a helyes döntés?

Egy 10 éves kapcsolatban, ha egyébként akartam gyereket vállalni, csak eredetileg két évvel később, akkor nem kérdés, hogy megtartanám, ha már így alakult. Hacsak nem nagyon tinikorban kezdtetek járni, akkor vagy közel vagytok a 30-hoz, vagy már felette jártok, tehát annyira fiatalok sem vagytok, hogy hú, de korai lenne most.

2 év nem nagy idő, az alatt semmi világmegváltó tervet nem lehet végrehajtani, ami ideálisabbá tenné a gyerekvállalást.

Őszintén meg mondom hogy én leszarnám mit gondol a főnök. Becsuszott ez van. De mi változik 2 év múlva? Most elveteted, és 2 év múlva lehet azt mondják meddő vagy. A másik van 9 hónapod hogy mindent megtanulj a babakrol, elméletben. Mert más gyakorlatban.

Egy példa az egyik barátnőmről. Úgy jött a baba hogy nem volt biztos kapcsolat, anyagi hatter. De keson derult ki a terhesseg, nem tudtak elvetetni. Vegul megtartotta és azóta 4 éves a lánya, imádja mindent meg ad neki és egyedul neveli.

Ennyi kifogást se olvastam még egy kérdés alatt.

"Be volt tervezve egy 3 hetes európai kirándulásunk, több pénzt félretenni " Ha a kirándulás elmarad, már félre is lehet tenni az árát 😉

Ha 5x annyit keresel, mint a párod, akkor akkor is bőven elég pénzetek van egy gyerekre, ha a férjed minimálbéres. Ugyanis annak az ötszöröse se kevés. Értem én, hogy nincs az az összeg, aminél ne lehetne többet keresni, de sokan a ti bevételetek feléből és boldogan nevelnek gyereket.

"Semmit nem tudok a babákról". És mit kéne szerinted tudni? Nem egy űrutazást kell előkészítened, csak egy csecsemő alapszükségleteinek utánajárni. Ha neked nem elég arra 9 hónap, akkor felmerül a kérdés, mivel keresed azt a rengeteg pénzt? Mert hogy nem az eszeddel, az biztos.

Szóval nem kell kifogások mögé bújni, inkább mondd, hogy nem akarod a gyereket, vetesd el, aztán éljétek ki magatokat. Mondjuk, ha 10 év nem volt rá elég, akkor 40 se lesz. Nem mindenki való szülőnek, ha nem megy, ne erőltessétek.

Anyukámnak van egy nagyon jó barátnője, az ő példáját tudnám ehhez hozzáfűzni:

Ugyanígy évek óta tartó kapcsolatban volt, együtt éltek, a nő keresett ott is sokkal jobban, és ők is folyamatosan halogatták. Mindig mondták, hogy szeretnének, de hogy MAJD. Előbb lakást vesznek, aztán azt felújítják, aztán vettek egy másikat ugyanabban a házban, csak az nagyobb, azt is felújítják előtte. Utaznak, dolgoznak, a szokásos halogatós dolgok.

A nő aztán 44 éves lett, mire eljutottak odáig hogy minden kész, jöhet a gyerek. Jött? Nem. 3 évig ment ez így, sikertelen IVF-ek tömkelege, aztán a legutolsó ötletük a donorpetesejtes megoldás volt. Ez sikerült, és született is egy kislányuk, aki csak az apa génjeit kapta, az anyáét nem. A nő 47 éves volt, amikor született, a férfi 50.

Most 4 éves, és azóta is ugyanazt gondolom, amit akkor, amikor mondták, hogy így sikerült. Azt, hogy ez szörnyű felelőtlenség és ennyi év halogatás után inkább nem kellett volna, mert az a kislány úgy fog lediplomázni, hogy a szülei járókerettel mennek majd a diplomaosztóra.

Ha a párod szeretné, és tényleg két év múlvára terveztétek volna a gyereket, akkor szerintem hatalmas hülyeség lenne abortuszra menni.

Én azért tudtam egyet s mást a babákról, de soha nem mertem megfogni egy icipici babát. Aztán megszületett a lányom és vele együtt az ösztön is. Szóval nem kell félni attól, hogy nem tudsz róluk semmit.

Dolgozhatsz szülésig. Egy barátnőm boltvezető és pénteken még beszéltünk a boltban, hétfőn meg már megszült. Valamint a csed/gyed főleg, ha ilyen jól keresel fedezi a szükségleteiteket. És ha annyira vissza akarsz menni dolgozni akkor beadod bölcsibe vagy otthon marad vele az apja.

Az is benne van a pakliban, hogy most elveteted és két év múlva meg nem jön össze csak hónapok, évek után.

Én sem tudok sokat a babákról, mivel első babám lesz.

De hidd el, ez mindentől többet ér. Egy kis élet. Én semmi képpen nem vetetném el.