Mikor fogtátok igazán fel, hogy terhesek vagytok?
A kérdés így furcsának tűnik, kifejtem, mire gondolok.
Azok tapasztalatára lennék kíváncsi, akik sokára merték elhinni, hogy terhesek.
Mi rengeteget vártunk a babára, 7 év után sikerült lombikkal. Mindig elképzeltem, milyen lesz, ha terhes leszek, sőt, volt, amikor (pl. a végül sikertelenül végződő lombik beültetés után) beszéltem is a kis embriókhoz. Most pedig hiába tudom, hogy terhes vagyok, nem megy ez a szentimentális dolog (beültetés után sem éltem bele magam, félve az újabb pofára eséstől).
Tudom, hogy az az oka, hogy annyira félek beleélni magam, hogy inkább elfojtom az érzéseim. Ez utóbbi egyébként is nagyon jellemző rám.
Ahogy telnek a hetek, érzékelem, hogy egyre nyugodtabb vagyok, jobban is alszom, de valahogy ez az érzelmi része nem változik. UH-n persze mosolygok, örülök, hogy látom, megnyugszom, hogy minden oké.
Most abban bízok, a 12. heti genetikai ultrahang átbillent ezen, persze ha minden rendben lesz.
Arra gondoltam, az is segítene a kötődésben, ha tudnám a nemét. Nekünk teljesen mindegy, milyen nemű, lényeg, hogy egészséges legyen, csak talán könnyebb lenne beleélnem magam, ha már tudom, hogy kisfiú vagy kislány növekszik bennem.
Viszont attól is tartok, hogy ez az elfojtás a genetikai UH után sem változna. Akkor pedig várhatok arra, hogy megmozdul, mert hátha az átbillent.
Bocsánat a hosszas elmélkedésért, de alapvetően ritkán gondolkodom ezen, telnek a napok, hetek, és szinte kényszerítenem kell magam, hogy a babán gondolkodjak, mindig elterelem mással a figyelmem. (Pedig itthon vagyok, lenne időm agyalni.)
11+2 hetes kismama





Az első genetikai uh-n dobbant meg először a szívem, amikor megláttam nemtom hány D-ben, hogy ő már egy kis emberke formájú valami, nemcsak egy pötty.
Mindig kislányként gondoltam rá amióta pozitívat teszteltem, amikor megérkezett a prena eredménye felkiáltottam a boldogságtól, hogy tényleg kislány. Kisfiúnak is örültem volna egyébként, csak annyira a lelkemig hatolt, hogy ennyire megéreztem, hogy ő kislány, hogy akkor megint dobbant egyet a szívem.
A következő ilyen pont 32 hetesen volt a babamozi, amikor megláttam az arcát és a kezével a szájában "mosolygott egyet". Ott hirtelen nagyon valóságossá vált. Mondom ezt úgy, hogy teljesen szürreális élmény volt, amikor szülésnél a mellkasomra tették, mintha egy filmet néznék és kívülről szemlélném az eseményeket. Már két hónapos, de még mindig hihetetlen néha, hogy ő belőlünk lett.
Olyan 7 hetes volt, amikor már nem csak sokkos szürreális érzés volt bennem robot üzemmóddal, hanem amikor ránéztem elkapott valami fura féltő, szerető, gondoskodó érzés. Összefüggésben van szerintem az első összemosolygásokkal, vagy amikor szoptatás közben szemezgettünk. Én azóta érzek igazi mély kötődést.





Azt kell mondjam az az igazi ott van egy kis ember érzés sose volt meg igazán, egyszerűen az eszemmel tudtam, hogy ott van, éreztem, sokat simogattam a hasam, beszéltem hozzá de nem akartam elhinni. Az még szürreálisabb volt, amikor a mellkadosomra tették, csak arra tudtam gondolni, hogy mégis hogy fért el ott egy akkora gyerek :D
A kötődés viszont hamar kialakult utána, de most másfél év után is fura, hogy van egy gyerekem. Azt kimondani, hogy anya vagyok pedig egészen hihetetlen.










12 hetesen fogtam fel hogy tényleg terhes vagyok.
Amikor először éreztem a rugdosast, mozgolodast.. Na akkor tudatosult bennem igazan hogy terhes vagyok.





Én annyira nem éltem még át/fogtam fel, hogy felettéb bosszant, hogy mindenki már csak egy kismamának tart.
Pedig ettől több vagyok: nő, barát, feleség, mérnök, vezető, meg még rengeteg minden. Mégis már mindenki csak a hasammal van elfoglalva, meg hogy nem leszek én ilyen önérzetes, mikor meglesz a kicsi.
Úgy felbosszant, úgy viselkednek sokan, mintha nem lennék igazi anya azért, mert nem csak erről tudok beszélni, vagy mert még dolgozom (23.hét), vagy esetleg vezetek, biciklizek, sétálok. Vagy, a másik fele az embereknek, olyan, mintha azt hinné 50 pontot esett az IQ-m. És ettől próbálok még jobban nem anyásodni/felfogni.
Pedig azt sokan nem tudják, hogy volt egy sikertelen terhességem már és azóta is álmodoztam róla, hogy milyen amikor nő bennem egy kisember. És igen is megélem a magam módján, csak nem kitárulkozva.
De felfogni igazán, akkor fogom majd szerintem mikor a kezemben foghatom :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!