Van itt olyan,aki most várandós 40+ an,a férje meg 50+ os?

Hát pontozzatok le, de szerintem nem mindegy, hogy valaki váratlanul meghal balesetben, vagy betegségben (ami kb. bármikor bekövetkezhet), vagy várható/tervezhető, hogy megöregszik és meg fog halni, ami azért 70+osan már erősen benne van a pakliban. Igen, 50-60 évesen is nehéz megélni a szülők halálát bizonyára, ahogy az ápolásukról is gondoskodni, de akkor már jó eséllyel a saját gyerekeink is közel felnőttek, más a fókusz, mások az anyagi lehetőségek, nem életünk derekán tartunk, amikor a saját mikro családunk nehézségeivel, előrehaladásával kellene törődni főleg, akkor már jó eséllyel stabil az ember és nem a saját lábait növeszti éppen, stb.

Az sem mindegy SZERINTEM, hogy 30 közös évünk volt együtt, vagy 50-60 a szüleinkkel.

És nem mondtam, hogy elítélendő későn gyereket vállalni, sőt... Nekünk is van a társaságban olyan, ahol 47 évesen most várandós a nő és terveznek tesót is. Nekik így alakult és rengeteget küzdöttek azért, hogy gyerekük lehessen. Becsülöm őket a döntésükért és a kitartásukért (ötödik külföldi lombikkal sikerült 6 év után végre, későn is találták meg egymást, ez van). Csak azt mondom, hogy mindenki tegye ezt felelősen, hogyha érzelmileg nehéz is ez fiatal felnőttként, legalább anyagilag ne legyen. De mi fiatalon is bebiztosítjuk magunkat, hogyha egyikünkkel történik valami, akkor a másik anyagilag rendben legyen a gyerekekkel, mert sosem lehet tudni... De ha biztosra lehet tudni, akkor főleg nem nehezítem meg a gyerekeim dolgát, sőt... Meg lehet kövezni, nekem ez a véleményem. 19 voltam

"A kérdésre nem sikerült senkinek sem valaszolni!"

Én válaszoltam speciel arra is. Beléd kötnek, ha kell, ha nem, ha túl fiatal vagy, azért, ha 40es, akkor azért...

Kérdező, ezt nektek kell eldöntenetek, hogy vállaljátok-e. Csak ti ismeritek a helyzeteteket, egészségi állapototokat, hogy mennyire lenne energiátok mégegy gyerekhez.

De ha már így alakult, lehet hogy nem véletlen, a sors akarta, hogy a gyerkőcnek legyen testvére. Főleg, hogy nem fiatalok a szülei, legalább lenne valaki a korosztályában.

Aki azzal jön, hogy egy 40 éves nagymama korú, az egyébként ismer ilyet? A legfiatalabb nagymama, akivel valaha találkoztam, 50+ volt amikor az első unokája született. Ellenben több 40-es anyukát is ismerek, egyik sem nagyis kinézetű vagy beteges. Nekem mindig olyan fura, amikor ezzel érvel valaki a késői gyermekvállalás ellen.

A szemközti hölgy szomszédunk 51 éves (facebookról tudom, személyesen nem kérdeztem meg), 3 éves kisgyereke van.

Akkor költöztek ide, mielőtt megszületett a babája, úgyhogy nem tudom előtte milyen volt, de sajnos nagyon úgy tűnik, hogy őt megviseli a kései gyermekvállalás.

Szoktunk kicsit beszélgetni amikor összefutunk, és időnként megkéri anyukámat, hogy vigyázzon a kicsire, amíg elszalad a boltba.

Sok időt töltenek az udvaron, és nincs olyan nap, hogy ne kiabálna pár órát a picivel. Nem hallgatózunk, egyszerűen áthallatszik. A külsején is látszik, hogy sok problémája van.

Nem tudom, hogy tervezett volt e a baba, de neki biztosan jobban át kellett volna gondolnia...

Igen, ismerek, a takarítónőnknek már 3 unokája van, 43 éves és fehérek(bár erdélyiek). A gyerekei vegyes életpályát futottak be, az egyikük a férjével(aki korabeli, huszonéves), most vesz házat Angliában, építőipari családi vállalkozásuk van, megy is utánuk a takarítónő, de nem akarják engedni a brexit miatt, hogy unokázásban segítsen és ott legyen a családi vállakozásban, mert biztos csak eltartatná magát a gyerekeivel(most írták a papírjaiba, nagyon lesokkolt), munkavállaláshoz meg túlkoros és csak érettségije van, szóval nem fog tudni kijutni, de fellebbeznek. A párját, aki 45(és többszörös nagypapa) bezzeg engedték, mert van szakmája és tapasztalata is építőiparban, ami hasznos náluk.

50 éves korukra a legtöbben nagyszülők, gyerekem ovistársainál is a mamák mennek nagyrészt, nálunk bezzeg nem.. még dolgoznak, nincsenek hatvan évesek. Ez nem a külsőre utal, egyszerűen a korukra, az életpályájukra. Én is simán el tudom képzelni, hogy 40esként leszek nagyszülő, hiszen huszonévesen normális szülni. Tizenévesen korai, 35 felett késői. 45 felett meg már extrém. De mondom, nem az anyuka kora a gond, bár ő sem írta, hogy 47, vagy 41, hanem apuka, aki már közelebb lehet a 60hoz, mint az 50hez. Az meg aztán már bőven nagyszülő kategória!

Egyébként szerintem külön szívás a több gyerek, mert így az idősebbre jut majd minden teher, egyengetheti a kisebb útját, és a nagyszülők problémáit egyszerre. Nem szabad, hogy ő lépjen szülőszerepbe, mert a szülei nem lesznek képesek hozni a szintet, a kistesónak pedig még kellene a stabil család, legalább egy szülőkorú emberrel, nem pedig nagyszülőkkel.. Persze jobb, mint a semmi, de nem a minimumre kellene törekedni, pláne nem direkt. Méh ha véletlen sikerülne, akkor oké, persze, teremtsük meg az életet, ha már elkezdett fejlődni, de direkt ilyen helyzetbe vállalni gyereket és x ideig próbálkozni.. brr.

Egyébként ami engem leginkább zavar az egészben, az a klimax. Férfiaknál, de inkább nőknél. 40esként szokott kezdődni, kegyetlen hangulatváltozásokkal, "sárkány üzemmóddal"(bocs, de tényleg, nőként írom, hogy pokol elviselni a legtöbb klimaxoló nőtt), hőhullámokkal, kiszámíthatatlan viselkedéssel, megkattanással jár. Férfiak csak magukbafordulósak és néha kiabálnak, depisek(a tesztoszteron csökkenés miatt) de nők, ott aztán rendesen bekavarnak a hormonok stabil embereknél is, gyógyszerek mellett is. Anyám minden kollégája, meg ő is vagy 8 évig szívott, utálták egymást, minden bajuk volt, üvöltések, hisztik, kialvatlanság, izzadás, hőhullám, gyengeség-energia váltakozás, pedig nem volt jellemző korábban. Most 50esek, mióta elmúlt, megint normálisak, csak egészségügyi(hüvelyi) problémáik vannak, de előtte az a dráma, a sírás-kiabálás-öröm váltakozása hajmeresztő felnőttként is, rohadt kis figyelmet kap, mert erről tabu beszélni. Ez szerintem a legnehezebb pont gyereknevelés szempontjából ebben a korosztályban. Van több is, ami szívás, de ez a hormonszintingadozás hangulatváltakozásokkal ez brutális. Én már előre tartok tőle, kb 10 évem van még, ha most lenne a gyerekemnek harminc elején tesója, akkor pont szerencsétlen a tinikorára kapná a klimaxos állapotomat.. de akkor már kisebb sebeket tudnék okozni, mintha kiskorában dackorszakkal kellene hadakoznom ezzel.

Szóval a klimax az kemény, és férfiaknál is van, negyvenesként, de 50 körül már biztosan beindul, és több éven át tart.