Van itt olyan,aki most várandós 40+ an,a férje meg 50+ os?

Le leszek pontozva, de nem baj.

Kérdező, azt a gyereket fel is kell TUDNI NEVELNI!Ne haragudj, de iszonyat felelőtlenség , ha ilyen idősen gyermeket vállaltok.

Egyáltalán nem gondolom ezt ideálisnak, de én pl egy ilyen késői gyerek vagyok apám részéről. (Anyám jóval fiatalabb, szóval az a része nem érint.) Nem vagyok autista, sőt semmi bajom, az apám nagyon fiatalos, aktív a mai napig, többnyire minimum 10 évvel kevesebbnek nézik. Apósom pl. sokkal fiatalabb (13 évvel), de ha egymás mellé állítanánk őket, akkor ezt nem mondaná meg senki. Van egy húgom is apám felől, ő még később született. Egyrészről sokat segítet fiatalon tartani apát, de most kamasz és bizony baromi nagy gondok vannak, bár apám természete sem egyszerű, szóval ez nem csak a korán múlik.

Nekem ez az egész gyerekkoromban, kamaszkoromban volt teher, mert mindig attól féltem, hogy mikor fog meghalni, mivel ő idősebb.

Hogy mas mit gondol az mondjuk nem érdekelne és te már terhes is vagy, szóval mindegy, koncentrálj arra, hogy felneveljétek a gyerekeket.

12es, ez nagyon szép, de maroknyian vagytok csak, akik a rendkívül szerencsések közé tartoznak. Az én ismerőseim közt több olyan van, aki kései gyerek(40 felett, nem 50 felett!), és a szüleik meghaltak, hol egyik, hol másik.. És olyat is ismerek, aki a 80 évet megélt apjára(Akkor huszonéves volt) sírt, hogy élhetett volna még, és milyen jó volt, hogy mesélt nekik könyvből, meg ilyesmi.. neki az az apaképe, ami másnak nagypapa. Igen, tudott járni, meg ilyesmi, de...

Nem tudom, miért van lepontozva az én személyes tapasztalatom, több osztálytársamnál volt ilyen, általánosban, gimiben, egyetemen, és egy jó területen élek, ahol ez szintén el van ítélve, csak mivel mindenki "jól nevelt" csak szakember teszi szóvá, a többiek csendben megbeszélik egymásközt, hogy xyékkal valami nem oké. Előfordul ilyen, de nincsenek "befogadva", egyszerűen azért, mert 10-20 évvel eltérnek, munkahelyen sem fogsz összehaverkodni 20 évvel idősebbel, akinek valami bizarr van az életében. A kisgyerek meg nem direkt gúnyolódik, furcsa neki, érthető, hogy miért, nekik nem jut eszükbe, hogy a nagyikorúak is lehetnek szülők kisgyerekkel, mert nem ebben élnek és megdöbbennek, majd megbotránkoznak rajta, mert a saját nagyszüleiket képzelik el, hogy mi lenne, ha gyereke lenne, és az fúúj.. És igen, ez kijön belőlük oviban-alsóban, utána már megtanulják csendben kibeszélni a dolgokat tiniként, ahogy a felnőttek is.

Amint a fősodorból kikerülsz, mint pl ti ezzel(de inkább a párod kora miatt, bár te is lehetsz 48-49, és amíg 40 évesen még úgy ahogy elnézik, felette már kevésbé, pláne többedik gyerekre..), eltávolodnak tőled az emberek. Ez van, szívás annak aki kívülre került, de nem véletlenül van így.

És igen, észleltem, hogy úgy tetted fel a kérdést, hogy hasonló helyzetben lévő párokkal akarnál összefogni, hogy mennyire rendben van, amit csináltok, és a többiek tudatlanok és rosszindulatúak, de mivel ez egy szélsőséges dolog, rendkívül kevesen vagytok, maroknyian, így nem nagyon fogsz olyat találni, aki 50 körül vált szülővé. Mondjuk ennek az is oka, hogy 40, de pláne 50 felett nagyon megugrik a férfiaknál a halálozási ráta, és nem az egészségtelen életmód miatt, hanem az idő múlása miatt. Persze mindig van pár ember, aki a kivétel, de tudod.. kivétel erősíti a szabályt.

Bátor döntésnek tartom, de mint egy kései gyermek felesége, részemről evidens lenne már, hogyha valaki későn vállal gyermeket, az gondoljon az öreg korára, betegségére, gondozására, temetésére. A férjem apját tavaly temettettük el, amikor a babánkat vártuk. Egyedül élt, mi fizettük ki a temetést, neki nem volt annyi pénze/öröksége, hogy kijöjjön belőle. Az anyukája szintén egyedül él, már gondozást igényelne, folyamatosan küzdünk vele. Ott lebeg a fejünk felett, hogy hamarosan vagy mi ápoljuk, vagy otthonba megy, amit nem akar. Nehéz természet, sosem jöttünk ki jól. Adjam fel a munkámat, hogy évekig ápoljam a két gyerek mellett?

Fiatal harmincasként ezekkel a feladatokkal megküzdeni érzelmileg és anyagilag sem könnyű, pedig anyósom csak 39 volt, amikor a férjem született, apósom 44. Tisztességesen felnevelték, de ha már valaki így vállal, akkor gondoljon arra, hogy pont akkor lép majd nehéz korba, amikor a gyereke fiatal felnőtt. Készítse fel A-B tervekkel, pénzzel és érzelmi szinten is a gyereket a nehezebb időkre, ne homokba dugja a fejét.