Akik kismamák, nem érzitek az eddiginél bizonytalanabbnak a jövőt?

Attól, hogy szorongok, nem lesz jobb. Felelősen vállaltuk ezt a gyerkőcöt, biztos anyagiakra. Ha nincsenek külső problémás tényezők is beüthet a krach, történik valami a férjemmel, elveszíti az állását, tönkremegy a házasságunk, vagy mit tudom én... ami befolyással lehet negatív értelemben az anyagi és érzelmi biztonságunkra.

Amondó vagyok, amikor az ember tervez, vegyen számításba minden "mivan ha" szitut. Majd ezután engedd el, főleg amire nincs ráhatásod.

És akkor a közhely durrogtatás, hogy nincs ideális időpont...

A nagymamám születése előtt került dédipapám hadifogságba. 4 éves volt, amikor hazatért, addig azt sem tudták él-e még. Az élet ment tovább.

A másik nagyim 7 éves volt, amikor a 14 éves nővérét minden ok nélkül szíven lőtték mellette orosz katonák. Az élet szintén ment tovább.

Ehhez képest szerintem mi nagyjából jelenleg kánaánban élünk és semmi okunk a szorongásra. Fel kell nőni és egyéni szinten kezelni az egyéni nehézségeket, amik szembejönnek a felsorolt szituk miatt.