Aki több egynemű gyerek után esett teherbe , milyen érzés volt mikor megtudtad a babád nemét?
Tudom egészség a lényeg , így is van ez az első de ha ez adott. Nem szeretnék bántó kommenteket eléggé mardos ez belülről , hogy ilyen megfordul a fejemben.
Van 3 lányunk , őszinte leszek az elsőtől kezdve fiút választottunk volna a kezdetek kezdetén , de mindíg nagy szerelem volt mind a 3 gráciánk, nem is csinálnám vissza így kerek :) átállítódott bennem minden a terhesség közepén aztán sosem jutott utána eszembe , hogy miért nem fiúk.
Viszont most a 4.el holnap megyünk uh.ra. már most sírok azon is ha eszembe jut lehet fiam is. Aztán azon sírok , ha kiscsaj van bennem , hogy gondolhatok ilyeneket. Aztán tükör elé állok és mondogatom ne foglalkozz már ezzel szeretlek babám így is úgyis mindent megkapsz és te is a "kis szerelmem" vagy csak ne legyen semmi baj. Aztán mégjobban elkezdek sírni, hogy most ez komoly? Ha fiú vagy se foglak jobban szeretni. Aztán az jut eszembe ugye tényleg érzik e ezt a lányok , es nem azért jön a tesó mert vágytunk már nálluk a fiúra de nem jött.
Kikészülök hogy ennyire hülye vagyok , remélem ezek csak a hormonok játéka.
Más is érzett így? Vagy kezdek bedilizni?
A férjem arcát néztem én is állandóan, mindíg összenéztünk a válasz után , megszorította a kezem mosolygott. Mindíg éreztem , hogy nem az a felugrok örömömben dolog. Viszont mikor megszülettek úgy sírt mint egy kisgyerek , kivétel nélkül mindegyiknél annyira örült. Én meg csak pityeregtem , ahogy rájuk néztem olyan megható volt. Sosem sír előttem és nem is beszélhetünk erről itthon szegyenlni , de én sokszor visszaemlékszem melegséggel tölt el.
Nem mondjuk ott ki helybe de mindenki csalódik mélyen belül egy pár pillanat erejéig minimum , ha nem azt mondják amit hallani akart. Az életben talán ez az egy dolog amire nem vagy ráhatással. Akinek minden úgy alakult eddig az életben , ahogy eltervezte ezt kicsit nehezebben élheti meg.
Ettől senki nem lesz rossz anya mint hiszik ... , mert egy idő után egyszerűen nem is tudod máshogy elképzelni. Van aki már akkor ott átáll mint én az elsőnél, van akinek idő, mondjuk azért aki szülés után nem tud megbarátkozni vele lehet ott nagyobb lelki baj van.
Őszintén remélem helyén tudom kezelni az érzéseim akármit mondanak ott és a jövőben is. Próbálom összeszedni magam , de olyan érzékeny vagyok.
Itthon szégyenlek erről beszélni , ezért most igen jól esett ezt kiírni magamból.










Én sosem felejtem el az uram döbbent és enyhén kétségbeesett arcát, amikor a harmadik fiú lett úgy, hogy akkor már direkt három lányra gyúrtunk. :)
De megtartottuk, és még szeretjük is. :D





Én nem tudtam volna magamat fiúkkal elképzelni. A férjem csak fiúkat szeretett volna. Az első fiú lett. Mikor megtudtuk, ő örült, én csalódott voltam. Másodjára úgy éreztem, mindegy, milyen nemű. Ha egyneműek, eljátszanak majd, ha lány, lesz lányunk is. Ő is fiú lett. Harmadjára nagyon szerettem volna egy kislányt. Férjem továbbra sem. Mikor megmondták, hogy ő is fiú, sírtam. Azóta is bűntudatom van emiatt... Eltelt 9 év, most úgy néz ki, megint érkezik valaki, holnap megyek orvoshoz. Kezdettől fogva az az érzésem, ő lány. De lehet, csak nagyon szeretném. Mostmár a férjem kislánynak is örülne. Én örülnék, ha lány lenne, de érdekes módon nincs bennem, hogy ha fiú, csalódok. Úgy látszik, értem annyit, hogy megértsem, az jön, akinek jönnie kell. A lényeg, hogy minden rendben legyen. Ha csak fiúk vannak nekünk megírva, akkor ez van. Így is mindegyiket imádjuk. Sokszor mondták, na, majd negyedjére. Én meg azt mondtam erre, csak azért, hogy hátha lány lesz, biztos nem szülök.
Boldog babavárást kívánok nektek!





Kislány ő is , de nagyon más érzés volt mint eddig, a férjem megpuszilt homlokon , annyit mondott minden rendben vele , erre elsírtam magam , teljesen hülyének néztek. Kellemetlen volt de remélem mindenki a meghatottságnak gondolta. Pedig köze nem volt a babához , a férjem rejtett csalódottsága hozta ki , a végleges elbúcsúzása a fiútól azt hiszem.
Egy cseppet sem rágódtunk most sem rajta , tegnap már bevásároltunk egy csomó rózsaszín dolgot.
Nem mondom nem volt csalódottság érzés bennem elsőnek , de boldogsággal együtt csöppet sem negatív érzelemnek írnám le.





Azt hiszem, át tudom érezni, bár mi még az elején vagyunk. Gratulálok a babához és sok örömet és egészséget kívánok!
14.





Jajj, még én is elsírtam magam! :)
Mi jövő héten megyünk, nem tudom mit is gondoljak...
(10-es voltam)
Jó babavárást nektek is!
Ja és sok sikert ;)





Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!